Nem, nem csücsültem le egy kis dombra!
Hanem megcsúsztam. Megcsúszott a surranó sokat járt, jócskán megkopott talpa.
Nem nullkilométeres már. Még az a fajta surci, amiből nem hiányzik sem az anyag, sem a gyártási hozzáértés.
De nem ez most a lényeg.
Hanem amin a bakancs talpa megcsúszott.
Betont rejtett a vékony földréteg. Nem szokványos dolog erdeinkben, egy földbe süllyedt beton műtárgy. Szokványos erdőkben nem. Ez azonban nem egy szokványos erdő. Itt aszfaltcsíkok is kanyarognak a fák közt. Lassan málló, lassan keskenyedő aszfaltcsíkok kanyarognak, keresztezik egymást, néhol beállókba torkollnak, máshol ...
Egy valamikori vezetési pálya, tanpálya nyomvonala és műtárgyai.
Zaranyi erdő, Kaposvár.
Hol megcsúsztam betű látszott. Megtisztítottam.
HEGEDŰS LÁSZLÓ törm. ÉPÍTETTE 1978. VI. 23.
Megvan még a kezed nyoma László! A lapon megvan még az írás.
S te, László merre jársz most? Eljut vajon hozzád az üzenetem?
Gondoltam megpróbálom. Kicsi ez a világ. Ki tudhatja? Tán még László is erre vetődhet, vagy ha ő nem, hát egy bajtárs, egy kolléga kinek emléket idéz e betonba vésett felirat.
35 esztendeje. Én, e képi jellel, megidézem. Lesz valaki, ki emlékszik, s felidézi?
Sajnos, László már nem tévedhet arra a területre ahol a nevét megtaláltad. Mielőtt távozott közülünk, pár nappal előtte találkoztam vele Kaposváron. Csak árnyéka volt önmagának, pár nap múlva jött a hír hogy elhunyt (a hírek szerint önkezével vetett véget életének). Pedig míg aktív volt, addig életvidám volt, jó bajtárs volt. Ez az írás sajnos valóban mementó is lehetne. Egy bajtárs mementója....
VálaszTörlés