Szakmai becsület

Már persze akinek van. Mert ha nincs, akkor a szakmában sincs. megint sikerült beleszaladnom egybe. Elmesélem először ezt, a redőnyöst, azután lehet hogy felemlegetek még néhány "mestert".
Sógorasszony rendelte meg a melót, s mivel dolga elszólította, megkért fogadjam a szerelőt és felügyeljem a javítást. Nekem elejétől furcsa volt, de nem szóltam, nem én vagyok a megrendelő.

Először az volt a furcsa, hogy sógorasszonnyal kifizettették a redőnyjavítás anyagszükségletét -immár két hete-, majd a javítás árának felét is s mindehhez nem tudták megadni a javítás dátumát. Mondván, ha több meló összejön, akkor majd jönnek. Kaposváron! Mert ez egy akkora rohadt nagy város, hogy néhány ezerért nem érdemes kiszállni pár utcával odébb. Az is jár az igazsághoz, a hibafelvételhez sem szálltak ki,
azt rábízták a megrendelőre a mérésekkel együtt, pedig sógorasszony nem redőnyös.
No mindegy. Belement, hát Ő dolga!
Megadta a telefonom számát és tegnap jött is az SMS.
-"17h körül megyünk a redőnyt javítani. Sz..."-
Tehát körül! Vagy kicsivel előtte, vagy kicsivel utána, de nem 17.00-kor. Ok. Körül.
Ez nálam, előtte vagy utána maximum fél óra. Annyi van körül. Ha úgy írta volna 17.00 után, akkor 18.00-ig nyugiban vagyok. De nem! Körül!
17.30-kor fel is hívtam az üzenetet küldő számot. Kellemes női hang, kinek tulajdonosáról hamar kiderült kár volt felvennie. Sem azt nem tudta mikor indult a szerelő, hová ment először, hanyadjára jön hozzám, ...? Ellenben az eszébe jutott: -"ma még odaér."
Na ezt nem kellett volna! Nekem semmiképp!
Miután átesett az eligazításon, annyit kinyögött 18h körül biztosan nálam lesz. Körül! Tudjátok? Plusz, mínusz .... Naná hogy nem jött!
18.30-kor újabb telefon, s láss csodát, felvette maga a mester, Szü...!
Miután ő sem bírt információval szolgálni a szerelő hollétét illetőleg, kapott ő is egy rövid eligazítást, amire megígérte utána telefonál és értesít engem az eredményről.
A fele igaz lett, utána telefonált. Aztán már annyi bőr nem maradt a képén hogy visszahívjon, visszahívatott a szerelővel.
Ő meg azt hozta fel mentségnek, mindenkit -mind az ötöt- ugyanazzal az üzenettel értesítették ki. 17h körül. Most erre mit mondjak?
Mindenesetre neki megmondtam, ezt beszélje meg a főnökével, mert nem vállalok ingyen munkaszervezés oktatást. Nekem azt mondja meg nálam lesz félórán belül, vagy ad új időpontot.
Újat kaptam. Persze Sz... azóta sem hívott fel s kért elnézést, de gondolom ma este a szerelés díját azért elfogadják. Már persze ha megérik, s ennek előfeltétele az, hogy a 17.30, az akkor legyen amikor az órámon is!
Ez a sztori ma így ér véget, mert nem én vagyok a megrendelő. De nekik nem is leszek!

Mesélek még egyet röviden. Egy régebbit. Anyósom házán  roskadozott a kémény, úgy véltük kár volna megvárni míg megborul. Lebeszélték egy helybéli mesterrel, meg is nézte, anyagot is megvette, kihozta és megadta az időpontot. Én és a fiam lettünk volna a segéderők. Szombat 09.00. Kicsit késik. Még egy kicsit! Aztán nálam felfeslett a fércelés az idegszálaim közt s keresni kezdtem. ... Meg lett. A kocsmában ivott!
Kicsit verbálisan goromba lettem volna? Biztosan állíthatom!
Azután visszabontottam a kéményt, majd másnap felhúztam. Így tanultam meg kéményt építeni. Akár hálás is lehetnék érte így utólag, de nem vagyok.
Volna még, mert eddigi életem során jó néhány effélével összeakadtam. Szerintem, példának ennyi is elég. Gondolom lesz is még, mert úgy látom szaporodnak.
Nem állhatom az efféle embereket sem iparosban, sem alkalmazottban!