A másik gyalázása!
Nemzeti ünnep!
Mit mond nekik a nemzet szó? Mit mond az ünnep?
Okot a széthúzásra. Okot az ellenségeskedésre. Okot a lenézésre. Okot a kirekesztésre.Okot .... Áááhh!
Tudtam én.
Ünnepelni oda kell menni, hol ember nem jár, vagy csak kevés.
Kevés?
Kimentünk a természetbe. Erdőknek rejtekébe. Messze a várostól a városnak zajaitól. Oda, hol csendes a szó, hol törpe az ember, oda hol mindenkinek "egy az Istene"!
Azt hittük magunk leszünk, vagy ha nem, hát kevesen. S nem! Egyre s másra jöttek szembe. Idősbek, fiatalabbak, párosan, csoportosan. Gyalog, kerékpáron.
Mosolygósan! Mind mosolygósan. Mind köszöntek, mind visszaköszöntek. S csendesen voltak. Nem verte, nem korbácsolta fel a nyugalmat hangos szó, kiabálás. Ami hangosan szólt az a vidám s önfeledt kacagás. Gyermektől s felnőttől egyaránt.
Hogy hányan voltunk? Ki tudja azt? Ki számolja? S minek? ... Ünnepeltünk!
Ott, ott volt az igazi nagygyűlés, ott, ott volt az igazi békemenet!
Kevés?
Nem, nem kevesen! Sokan, nagyon sokan. Sokan, milliónyi zöld hektárokon.
Ott voltam. Láttam. Nem hazudok oda milliókat. Sokan voltunk. Csak így. Sokan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése