Éhezők ...

Azt a leborúlt ...!
Visszavonok mindent! Mo jobban teljesít!
Mondom e!
Ez itt a képen egy vadaknak kitett csócsa.
Nálunk ezt eszik a vaddisznók.
Mert jobban teljesítünk és olyan kurvára jól megy.
Nézzük csak. Kakaós csiga, csokival bevont csiga, lekváros piskótatekercs, kakaós kuglóf, meggyes rétes, mákos rétes, lekváros batyu, madártejes batyu, minyon. nem amit a macska kinyom! Nem! Csokis minyon. Fánkok, s amit kihagytam. No és kukorica csövek.
Hátha van még hagyományőrző vad.
Ezért van erdeinkben ennyi dagadt vaddisznó?
Persze, persze! Értem én. Ha már egyszer megromlott a cucc. Megromlott? Én ugyan szagát nem éreztem, penészt nem láttam. Igaz, nem is kóstoltam.
Csak nem eszem el szegény vadak elől a nasit! Pedig elég nagy vaddisznó tudok lenni. Nagy. Nem dagadt. Nagy!
Ha megromlott, hát megromlott. Ki vele! ... No de pont az erdőbe? Pont a vadaknak? Én még úgy tanultam, ezek nem épp vadeledelek.
Annál inkább ... Persze ahhoz kis odafigyelést kellene feltételeznem és akkor mielőtt megromlik ... Álom, álom!  Már miért figyelnének oda? Már miért adnák az éhezőknek?
Hisz hazánkban éhezés nincs, szegény nincs. Minden nagyon fasza, minden nagyon szép! Leginkább szeretett vezérünk és az ő nagy látnoki esze! Nesze!
Sokkal de sokkal egyszerűbb, kényelmesebb és gyorsabb kibaszni az erdőszélre a vadaknak. Az éhezők meg majd makkot esznek. Sütnek belőle kenyeret.