Ő nem ku. anyáz ezentúl, én meg nem fogyasztok többé teflont.
Hogy jön ez össze? S pláne egymáshoz?
Majd kiderül.
Már persze akit érdekel, s ha sikerül nem belekeverednem.
Lesz persze, aki azt mondja mikor meglátja az üzenőfalon: - már megint spam! Az hát!
Neki. És ha lesznek kik mégis elolvassák?
No kérem!
Kényszerítettem én valaha is valakit olvasásra? Pláne, hogy engem olvasson!
Az még felróható nekem, buzdítok az olvasásra, de azt soha nem szorgalmaztam, engem. Tán csak vagyunk még annyira szabad ország, hogy írhatok, olvashatok s más is írhat s olvashat. Mindenki amit akar!
Ez alól, a mindenki akar kitétel alól, tán kivétel a ku. anyád és ... effélék.
Ritkán is élek effélékkel. Mondom effélékkel! A ku. anyáddal meg soha!
Nem is vagyok, leszek lovag! Hacsak ...
Még borlovag sem, mert a szőlő levét csak must állapotáig bírom.
Hacsak ... nem veszek egy lovagkeresztet. Mert épp ma olvastam, vannak kik nem küldik vissza Áder Jánosnak -lévén nem tőlük kapták- hanem elárverezik.
Ha veszek egyet, nekem is lesz. Lovag ugyan nem leszek, de lesz egy.
Most miért? Vettem például egy Horthy repülős tiszti tőrt is. Mert tetszett.
Az igaz, ettől nem lettem sem horthysta, sem repülős!
Tiszt meg vagyok. Maradok is. Van saját tőröm is, a Honvédelmi minisztertől, annak képe díszíti ezt a blogot. Névre szóló, bevéséssel, adományozói oklevéllel.
Nem küldöm vissza és nem árverezem el!
Ezzel nem bántani akarom a kereszteseket, küldjék, adják ahogy a lelkiismeretük diktálja. Nem szempont, hogy én erről mit gondolok s egyetértek avagy sem? Nem!
Nem értek egyet! Biztosan lett volna más, ütősebb tiltakozási forma is épp ezért akár szélesebb körűre húzható ... Mint mondtam, véleményem nem szempont.
Visszatérve a tőrökre, az enyém eredeti, nem úgy mint a repülős tőr, az csak másolat. sajnáltam eredetire a pénzt. Nem gyűjtő vagyok, csak tetszett.
A lovagkereszt is tetszik. már csak tetszik ...
Mit nem adtam volna még nem is oly rég egy ilyen magas ... no persze ahhoz tenni kell! Én meg nem tettem annyit. Gyanítom, nem is fogok. Teszem amit tennem kell, teszem amit a lelkiismeretem diktál. Teszem amit ... de annyit biztosan nem.
Meg aztán most már annyira nem is vonz. Megkopott. Mint a teflon tepsi.
Emennek a fénye kopott meg, amannak meg a kinézete!
Nahát! Összeért a kereszt, meg a tepsi! Pedig volt annyi kitérő, nem is csoda ha kevés lesz a betérő! Kukába vele! Ez spam!
Szóval a kereszt még tetszik, avégett akár vehetek is egyet. A teflon már rohadtul nem tetszik és a büdös életben nem veszek, eszek többé teflont!
Írtam már gagyi teflonról, többé egy gyártóban sem bízok! Ez nálam gagyi is marad!
Jöhet a zománcozott! Nem a kereszt!
Az is zománcozott, de mégsem hiszem hogy veszek. nem, mert bízom abban, visszaáll még a fénye s akkor minek oda a polcra, minek oklevél nélkül? Nem vagyok én gyűjtő!
Visszatérve a stílusra. Csak röviden. Nem mindig haszontalan a mértékletes alpáriság. Mértékletes és célzott! Nálam bent van a top tízben a "Hát te meg ki a ...?" címet viselő Deutsch Tamás ihlette agyi kipárolgásom. Célzott volt. remélem elérte!
Végezetül. A spam. Szóval, mint mondtam, nem kell engem elviselni. Én így szeretek kommunikálni, ebben élem ki közlési vágyam, de nem kell fogyasztani.
Lehet, annak örülök, de nem kell, azt meg megértem.
Azt sem mondtam soha, hogy csak kaposvári, csak helyi agymenésem lesz. Nem. Lehet, hogy olyan felület is lesz, de az nem itt.
Ez marad ilyen. A MJ -Vándor meg marad olyan, A Zsömi meg marad amolyan.
Ellenben az építő jellegű kritikát nagyon bírom! Jöhet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése