Okulásként!

Kicsit más téma, ne mindig politika.
Bár ha jól megmérem, az vezetett el idáig.

Nyaralni voltunk. A nyaralás amúgy jól sikerült, kisebb kellemetlenségeket leszámítva.

Ezeket a kisebb kellemetlenségeket megírtam a szállás tulajdonosának s mivel a válasza annyit ért (nem ért annyit mint amennyije lehet), szóval a válasza szart nem ért magyarra fordítva, ezért hát közzéteszem okulás gyanánt.
Mert ugye, az okos a más kárán tanul! Tanuljatok hát!
Nem mondom ne menjetek oda, csak azt mondom, én többé nem megyek!
Megfizettem a tanulópénzt, jóhiszemű voltam, jóindulattal viseltettem .....
Nem érdemelték!
Íme a levél! Minden változtatás nélkül! (Íródott '16.08.06.)

Kedves Judit!
Ma értünk haza a nyaralásból a Piroskaházban eltöltött hat éjszaka (07.31 - 08.06) után.
Azért válaszként küldöm az ön levelére, mert több más jelzőt is tudnék, de hogy nem "szeretettel" vártak az bizonyos!
Beszámolok önnek ezekről, szépen, sorjában.
Önnel abban egyeztünk meg, kora délelőtt mehetünk. Ennek ellenére délelőtt 11-kor értünk oda ami nem épp korai. Az ön gondnoka azzal fogadott, az egyszobás teraszos a miénk. Persze nem fogadtuk el. Erről nyilván tud, mert felhívta önt. A nekünk ígért és lefoglalózott kétszobásban akkor még bent tébláboltak az előző vendégek és egyáltalán nem siettek kifelé. Ezért hát mi az udvaron várakoztunk a tikkasztó melegben, mellesleg megjegyzem sem kávé, sem más amit ön reklámoz a fogadtatáskor.
Az ön gondnoka Andrea úgy mutatta meg a szállásunk, hogy akkor még bent tartózkodtak az előző vendégek. Következő nagy dobása az volt, mikor közölte, "márpedig kártyával nem tudunk fizetni" mert nem hozta el a gépet. Viszont az azonnali fizetéshez ragaszkodott, ezért elvitte magával a feleségem Tapolcára amit nem értek, mert mikor visszajöttek akkor hozta a leolvasót is.
A sürgős fizetés kikényszerítést megértettem este hat felé! Azért akkor, mert addig ültem a koszban, rendetlenségben és bizony ha nem fizetjük ki az egész hetet, meglehet otthagyom!
Ugyan miféle eljárás az, hogy "majd jövök takarítani", s mikor megjön, összesöpör és újra elmegy, mondván "majd visszajövök"! Nem csekély összeget hagytunk ott önnek ahhoz, hogy azt mondhassam, semmiféle megkülönböztetésre igényt nem tartok, de normális fogadtatásra és a megbeszéltek szerinti eljárásra igen!
Itt szúrom közbe, felénk nem szokás a bolti zacskóból kiszedett mosatlan ágyneműt felhuzatolni!
De nem akartam kekeckedni, jóhiszemű akartam lenni és gondoltam majd változnak a dolgok, minden kezdet nehéz. Hát nem csak az!
A takarítás mellesleg söprésből, majd a kosz elkenéséből állt Andreánál. Ezt követően szóvá tettem a konyha állapotát, jelesül a belül is rettenetesen mocskos szekrényeket és edényzetet. A polcokat úgy ahogy megtörölgette, de esze ágában nem volt az edényeket elmosni. Minden ragadt a mocsoktól!
A járólap, a szekrények, az edényzet a konyhai gépek, a csempe. Minden! A fürdőben és WC-ben szintúgy! A kosz elkenegetése nem takarítás! Nem szaporítom, mellékelek pár képet és ha abból sem hisz nekem, akkor majd küldök továbbiakat is.
Száz szónak is egy a vége, este hatra meguntuk Andrea asszonyt, az egész helyzetet, nejem és leányom bement Tapolcára, hozott tisztító és fertőtlenítő szereket, majd kitakarítottunk magunk, magunknak, mások után és az ön alkalmazottja helyett! Erre az egész teszetoszaságra ráment a napunk! Késő este lett mire lakhatóvá tettük a szállást! Elvettek egy napunk!
Összefoglalom! Délelőtt 11-től délig várakoztunk az udvaron, majd újabb egy órát a leendő szállásunkon a koszban mire Andrea méltóztatott nekiállni, de az általa takarításnak nevezett koszkenegetés közben is kétszer elment, ebből egy alkalommal több mint egy órára!
Ugye nem várja hogy megköszönjem? Andreának sem köszöntem meg!
Mondom tovább.
Mellékelem a vízforraló állapotáról készített fotót is. Megreklamáltam, Andrea asszony elvitte és nem hozott másikat. Ezután már a kávéfőzőt nem is kértem (arról is küldök egy penészes képet). Mellesleg az edényzetről! Szépek a nyaralás előtt nekem küldött fotók és szép a szöveges reklám is, csak már nem igaz! Nincs kenyérpirító, nincs villanyrezsó, nincs kávéfőző, nincs merőkanál, semmiből nincs elég! Ugyan miféle "komplett konyha"? Nem volt egy merőkanál sem! Nem volt négy vizespohár inni, nem volt négy kávéscsésze kávézni! Az általunk használt apartmanban a fekhelyek szerint tíz ember is alhatott volna, de még négyre sem volt elég a konyhai felszerelés!
Elárulom önnek, egy rozsdamentes lábast tudtam előtalálni és egy serpenyőt!
Azok is ragadtak, mint fentebb már említettem. Amit sikerült összeszedni, az négy mélytányér, mind különböző, négy lapos, azok is különbözőek és négy kistányér természetesen mind más. Az hogy nem egyformák, nem számít, viszont hogy az egyik előtte fali dísz volt (hátulján volt a madzag) azért az szokatlan konyhai körökben.
Nem volt egy tálca sem legalább tálalni. Egy kés nem sok, de annyi sem volt az étkező alkalmatosságok közt. Ami a konyhában működött (sikálás és fertőtlenítés után) az a hűtő, a mikró és a gáztűzhely.
Lépjünk tovább kicsit.
Az ön által ígért strandkártyákat megkaptuk, de először Andrea asszony darabonként ezer forintért akarta adni. Eléggé furcsa elgondolás azok után, hogy ön ígérte, amúgy meg darabja ezer forint egy egész szezonra! Mennyit keresnek vele ha minden vendég megveszi még egyszer?
Lépjünk kicsit tovább!
Andrea asszony kifogyhatatlan az ötletekből, merthogy pénteken át akart bennünket költöztetni másik apartmanba. Egy éjszaka végett! És azok után, hogy kivakartuk a koszból helyette az egész lakrészt! Elképesztő!
Menjünk tovább.
Csütörtökön megjelent egy meglehetősen nagy létszámú csapat, kikkel Andrea berendezési tárgyakat pakoltatott, többek közt ágyat is. A pakolás közben az egyik fiatalember, egy ágyat véletlenül nekicsapott leányom kocsijának. A jobb első sárvédő behorpadt. Mivel Andrea asszony, bár a megegyezést szorgalmazta, de nem mellettünk állt, hanem az általa láthatóan jól ismert csapat mellett, bagatellizálta a sztorit. Ötezer forintot akart nekünk kártérítés gyanánt adni, annak dacára, hogy a szerelőnk körülbelül húszezer forintra taksálta a kárt. Miután nem fogadtuk el, a továbbiakban nem foglalkozott sem velünk, sem az üggyel. Roppant mód nehezményezem, hogy ő dolgoztatott az egy éjszakás vendégeivel, nekünk okoztak kárt, kellemetlenséget, de nagy ívben tett ránk! Kénytelenek voltunk rendőri intézkedést kérni, jegyzőkönyvezte a körzeti megbízott a történteket. Mellesleg elárulom önnek, ha még nem jutott volna el az ön füléig, a körzeti megbízott minden évben eljut a Piroska vendégházba! Tud ön erről?
Erre az incidensre ráment a délután egy része és megint csak azt mondom, ebben az ön alkalmazottja is hibás. Ő dolgoztatott, pakoltatott velük, majd nem közvetített, nem próbálta rendezni a helyzetet.
Külön súlyosbítja az eljárása módja, hogy esze ágában nem volt magától feljönni és tájékoztatni bennünket a kártételről! Azért mentünk le, mert megszólalt a riasztó! Talán ön is tudja, eléggé nagy ütés kell egy kocsira ahhoz, hogy beriasszon. Micsoda eljárás ez? Ha nem halljuk meg, akkor nem szólnak, eltitkolják! Ennyit ér nekik a más tulajdona, a más pénztártája, ugye?
Lépjünk tovább egy kicsit.
Andrea asszony az első napon amikor kifizettük a teljes összeget ígérte a számlát. Természetesen nem hozta.
Ma, miközben már a kocsiba pakoltam a cuccaink (megjegyzem mi időben átadtuk a szállást, rendbe rakva, összesöpörve és amit használtunk el is mosogattuk, stb) Andrea nekem szegezte a kérdést: "minden meg van?"
Higgye el, nehezen türtőztettem magam, nehezen fogtam magam vissza. Ugyan mire gondolhatott? Meg is kérdeztem tőle, hogy mire gondol vajon, mert például a számla nincs meg!
Ezután elővette a számlatömböt és kiállította kevesebb összegre mint amennyit mi fizettünk.
A számla nem tartalmazta az átutalt előleg összegét. Mikor ezt szóvá tettem kiállította azt is.
Tévedni persze emberi dolog, csak tetszik tudni a velünk történt bánásmód, fogadtatás, ellátás után már elég nehéz jóhiszeműnek lenni.
Még pár apróság!
A bejárati ajtónk kilincse kijárt, megjavítottam, a zár egyik kulcsát a külső ablakpárkányon találtam meg egészen véletlenül, ami kissé felizgatott, ugyanis aszerint az ment volna be távollétünkben aki csak akar!
Az ablakok közül néhány már egyáltalán nem becsukható, átfújt rajtunk a vihar!
Kissé kellemetlen éjjel úgy aludni, szerencsénkre csak két vihar volt.
A ház nagyon jó adottságokkal bír, nagyon szép helyen van, de azt kell mondjam, nincs igazi "gazdája". A vendégházat most nem egy gondos gazda használja, hanem kihasználja!
Meg esetünkben a vendéget is, minket is!
Nem a vendég van a szállásadóért és a gondnokért, hanem fordítva!
Avagy nem?
Mi betartottuk az egyezségünk minden ránk eső részét, önök meg jócskán nem és még kárt is szenvedtünk! Kíváncsian várom a válaszát, addig elgondolkodok azon, lépjek másfelé is és ha igen merre?
Üdvözlettel         Meggyes József

A válaszul nekem megküldött levéllel már nem untatnék, így is túl hosszú a bejegyzés. Summázva a lényegét helyenként majdhogynem az jött le belőle mi vagyunk a hibásak. Az elnézést kérek kétszavas kitételt nem találtam!
Ezek után annyiban változott csak a fentebb bemutatott levelem, hogy már nem gondolkodom a lépéseken és azt is tudom merre!