Azért csak majdnem, mert tegnap nem láttam a felhőktől. Írták, hogy alig karnyújtásnyira van csak, de hiába nyújtogattam, nem bírtam kitapogatni. Biztosan rossz felé nyúlkáltam! Megesett már máskor is. Csak akkor nem a holdat próbáltam kitapogatni.
Ma meg felhőmentes az éjszaka, gondoltam hát megörökítem. Ugyan már! Mi az az egy nap késedelem? Mennyivel lehet most messzebb?
Ez a hold, nem a felcsúti szuper expressz, hogy csak úgy leszáguld az égről!
Szép no! Pont, mint bármelyik telehold! Ahogy így bámultam rá, hát még vonyíthatnékom is támadt. Mikor a hold képe mellé betársult a híradások emlékképe akkor meg pláne!
De oszt szerencsémre eszembe jutott, nem vagyok én vérfarkas! Nagy a pofám, de átváltozni nem tudok, s torkok átharapásában is erős a lemaradásom.
Utóbbit bánom néha. Megint csak a híradások mellékhatása lehet a bánkódás.
Előbbit viszont nem bánom, mármint az átváltozást mert nem nagyon csípném az átalakulásban, hogy annyira szőrös legyen a hátam. Elvesztettem már lányos hajlékonyságom és nem érném el a borotvával.
Jó, jó! Elismerem, a kép gyengécske, nem az igazi. Nem készültem rendesen.
Na de, majd legközelebb! Tizennyolc év múlva olyan képet készítek, hogy mindenki megnyalja mind a tíz ujját! Ha meg van mind!
Addig vigyázzatok hát az ujjaitokra, ne fogjatok bárkikkel kezet, de ha mégis muszáj a parola, akkor számoljátok meg utána az ujjaitok, meglegyen mind!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése