Számos ... igaz történetek

Vetek. ... Január elején? Igen. Számot.
Afféle majdnem statisztika. De mégsem.
Mert a statisztikák hamisak.
Legalább is, mindenki ahhoz szokott, hogy azok.

Nem, statisztika, csak afféle áttekintés.
Azt is csak röviden. Oka sincs különösebb.
Nincs jubileum, vagy valami fontos esemény.
Csak úgy. Csak hogy egy helyen legyen. Egyben. Meg talán azért, míg áttekintem, talán eszembe ötlik valami. Valami, mivel eddig nem számoltam.

Nézzük az elsőt. Indult, '09.09.08. Várhattam volna vele még egy napot, nem? Most már mindegy. Illetve, ha az az egy ami hibádzik megadatik, akkor most lenne a csupa kilenc, mert épp a kilencedik évszám került fel a tartalomjegyzék elejére.
A kilencedik évszám első bejegyzése s ezzel 1718 bejegyzés. Szép szám!
Ott is csak egy a híja, hogy kilenc legyen a vége. De még nincs vége!
Olvasottsági adatokkal nem untatok, én elégedett vagyok. Lehetne több, de lehetne kevesebb is. Okom nincs kevesellni! Úgy adódott. Sajnos úgy, hogy a legolvasottabb a
" A sors könyve ... (†)" lett. Sajnos, mert meg kellett írnom. Bár ne kellett volna!

Nézzük a másodikat. Indult, '11.06.25. Várhattam volna vele még ...? Nem! Előbb kellett volna! Változtatni ugyan semmin nem tudtam volna, de akkor is. Kell! Több kellene!
Most már mindegy? Nem! Most sem mindegy! Most már nagyon nem mindegy!
Több kellene. Sokkal több. A toll, fegyver. Erős fegyver. Nagyon sokak kezéből verték ki, sokaknak kellene felvenni helyettük. És még plusz sokaknak!
A hetedik évszám íródott fel a tartalomjegyzék elejére. Hetedik! Hét, mint a gonoszok. Ellenük. És a hetedik évszámmal ez a 699. bejegyzés. Szép szám! Szép? Nem az.
Bár egy se kellett volna megíródjon! De ha már kellett, akkor lehetne több! Lehetne? Sajnos igen! Sőt! Több kellene legyen. De hát mindenre nincs időm, nincs energiám és sokszor kedvem sincs. Nem. Nem lettem hitetlen. Tudom, minden álom egyszer véget ér. A rémálom is. Ez majd akkor, ha elegen akarnak felébredni, vagy ha elegeket sikerül felébreszteni. No igen ... sokaknak kellene felvenni helyettük.
Olvasottsági adatokkal nem untatok. Ha azt nézem lehetne kevesebb is, akkor elégedett vagyok. Ha a célt nézem, akkor meg nem! Úgy adódott, hogy a legolvasottabbak ezek lettek, ebben a sorrendben: -"Segítsetek ..." (szerencsére megkerült), -"Ne fenyegess",
-Esőben ...esővédő kellene", -"Hungarikum (védőnők)" Ezek nagy számok.
Nagyon nagyok. Akár büszke is lehetnék. ...
Büszke akkor lennék, ha nem kellett volna ezeket megírni!

Nézzük a harmadikat. Indult, '15.11.17. Egyértelműen hamarabb kellett volna!
De meg is kezdtem én, csak épp nem itt külön, hanem az elsőben.
Most aztán a harmadik évszám is felkerült a tartalomjegyzékre, több a tárgymutatóba. Harmadik évszám, 177 bejegyzés. Eddig hét esztendő történéseit sikerült összeszedni és lejegyezni, s a mai nappal belekezdtem a hetedikbe. Szép szám!
Olvasottság? Nem elégedetlenkedek. Nincs okom rá. Igaz, nem annyira ismert s olvasott mint a másik kettő, de megjárja! Úgy adódott, hogy a legolvasottabb a "Bealudtak" címet viselő lett. Nagy meló, sok fotó, sok bejegyzés lesz még ebben, míg a hiányzó esztendőket is sikerül feldolgozni, ledokumentálni.

Nos hát! Itt tartok. S nem mondom azt, itt a vége, fuss el véle!
Mert bár mesélek, egyik sem mese. A valóság. Egy, kettő, három ... valóság.
Más szemmel, más szögből, más szempontok alapján. De a valóság. Igaz történetek!