Taplók!

Ismét meg kell állapítsam, rengeteg tapló él ebben az országban. Nekem ez nem újdonság, szerintem sokaknak nem, de lehetnek "újszülöttek", kiknek még az. Mert egy újszülöttnek minden dzsindzsás (magyarul gyingya), rekettyés, susnyás új, s benne a tapló is.
Ők még nem látják a fáktól az erdőt s benne a taplókat.
Ők még nem a természet, a vadon gyermekei, még csak rácsodálkozók, még csak a szépet látják (láttatják velük) mert nekik még a tapló is szép. Nekem is szépek voltak (bár kurvára gyanúsak) amíg csak kívülről néztem őket s főleg míg kívülállóként próbáltam szemlélni.
Ők még csak azt látják itt egy fű szál, ott egy fa szál ...
Újszülöttnek minden ...
Magát kívülállónak gondolóból, kívülről szemlélőből lesz az újszülött szemlélő!
S ráébred a vadon törvényére!
Emitt egy fű szál, amott egy fa szál, mellette meg egy fasz áll, egy tapló ...
Hát igen! A "gyingyás" vegyes. Nem minden gyümölcse hamvas narancs.
Ős vadon ez! Ős! Benne minden.
Korhadék, rohadék, férgek, nyüvek, tetvek, állatok, taplók ...
De most mire a csodálkozás? Milyen legyen a vadon? ... Bizony az ilyen!
S hozza a maga törvényeit. A maguk törvényeit.
Persze ebben a vadonban is lehet élni. Lehet. Lehetne jobban is. Jobban akkor, ha lakói megművelik a vadont. Kicsit megritkítják, hogy világosabb legyen, a korhadék, rohadék egy része nem kell, de elásva még hasznos lehet, a túl sok nyű és féreg is ritkítható,
... a taplók is. Egyszerű a recept! Megművelni kell! Kiművelni!
Minél kevesebb a korhadék, rohadék, annál kevesebb lesz a rajtuk élősködő!
S hogy ezt miért mondom? ... ... ... ... ... Mert rengeteg a tapló! Szaporodnak!