Lehetne, de nem nevezem nevén a gyártót, mert egyrészt nem akarom egy esetleges perbe beszalajtani Zsömit, másrészt megeshet az is, más kutyának meg ízlik a termék.
Elnézést kell kérjek Zsömitől a címért, mert ő ugye nem kutya, ő egy szőrös gyerek.
Azt biztosra veszem, hogy nem azért nem ízlik neki mert szőrös. Inkább azért nem, mert gyerek és a gyerekeknek még ösztönös az ízlésük, ösztönös a megérzésük. Tehát jobb mint a miénk!
Ez úgy esett meg, hogy késő este, hazafelé jövet ugrott eszembe, hátha kifogyóban Zsömi konzervkészlete. Megkértem Melit ugorjon be a "turkálóba" és nézzen neki valamiféle húsárut. Mivel nem volt a kedvenc szalámija ezért megvette ezt a csirkés hamburgerpogácsát. Elősütött. Zsöminek nem kellett vacsorára a mikrózott húspogácsa. Evett hát mást. Gondoltunk egy merészet reggel, és Meli átsütötte a húspogácsákat még egyszer, hátfa frissen sütve megeszi.
Hát kérem! Nem!
A tepsiben azért van másfél pogácsa, mert a hiányzó fél volt az esti próba és az már a kukában landolt. A frissen sütöttből meg az orra elé tartottam azt a kis darabkát ami külön van és úgy fordított hátat mint akit megsértettek, majd elhagyta még az étkező területét is! Azóta sem kért enni!
Az biztos, nem a csirkehús akasztotta ki és nem a benne lévő víz.
Tán a szójafehérje? régóta az a gyanúsított nálunk!
Vagy a dextróz, aromák, nátrium-glutamát, dinátrium-5'-ribonukleotidok, laktóz, nátrium-acetátok, citromsav, aszkorbinsav, vagy valami más mifene? ..... Mindegy!
Étlapról le, tiltólistára fel! Nem csak Zsöminél! Nálunk is!
Hallgatunk az ösztöneire! Az övé még jó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése