Bombázók

Úgy gondoltam, ha már szinte minden nap ömlik a háborús retorika, no meg a terrorizmus, akkor beszéljünk a bombázókról, meg az effajta vizuális terrorizmusról. Ne, ne, ne!
Még ne lapozz el, nem vagyok prűd, nem zavar a megjelenítés. Semmiféle képi anyagon nem zavar. Legfeljebb ha öncélú és magamutogató.
Mint a valóságshow-k. Azokat nem is nézem!
Itt most más lesz a megközelítés!
Szóval ugye, nézem a fénydobozt. Rendszeresen. Bár manapság már tán ezt is veszélyes bevallani, pláne a nézett csatornákat, meg a nézett műsorokat.
Mert aki bizonyos csatornákat, bizonyos műsorokat néz az hát ugye vagy hülye, vagy agy mosott, vagy hazaáruló! Pláne! Nem én találom ki ezeket, olvastam.
Egy példát elárulok. Olvastam egy egészen hosszú fejtegetést arról, hogy aki a Szulejmán-t nézi az gyakorlatilag nem is magyar ember. Az egy nemzetáruló!
Azért én csak nézek televíziót! Hogy miféle műsorokat? Majd mindjárt kiderül! Rendszeres műsorokat! Nap mint nap!
Gyönyörű nőkkel! Bombázókkal! Zömében azokkal no!
Csak hát ... Csak hát ugye van itt általában egy apró bibi. Majd mindegyikkel.
Már majdnem a nyálam csorgatnám utána, amikor kiderül szegényemről, hogy hüvelygombája van. Anyám borogass! Ez tényleg csapás!
Majd jön a gyönyörűség bikiniben, színes lábtyűvel, szalmakalappal. Elragadó! Hát ja! Gombás a körme. Azért a szép színes fuszekli!
Rá se retyetye! Máris ott táncikál két izmos lábszár pörgős szoknyában. Naná, hogy visszeres! Csapás csapás után!
De máris érkezik egy északi szépség! Csak hát a sok strandolás, szél! Olyan repedezett a bőre, szegényem megéri kenni magát!
Nem is tudom! Őt sajnáljam jobban, vagy a szuvas fogút aki nem bír fagylaltozni, vagy a sárga fogút amelyik meg fogfehérítésért rimánkodik?
S ezzel nincs még vége! Máris érkezik, mit érkezik, lejt, ring, maga egy szimfónia a vonulása, míg vonulását meg nem töri a szelek okozta gyomorgörcs. Na te szegény!
Nála csak azt sajnálom jobban, kit a bélgörcs kap el a liftben. Bekap egy tablettát s csak úgy pattognak szét a kis gázbuborékok a belekben. Megkönnyebbülten lép ki a liftből!
Ezen elgondolkodtam. Kicsit hosszabban.
Mert ugye, csak a két végén nyitható, amúgy zárt ha nem nyitod, "csőrendszerben", ha a sok-sok apró gázbuborékot kipukkasztod akkor ... Akkor az hová lesz? Ha marad a rendszerben csak nem apróban, akkor ugye a görcs is marad! Ha nem marad a ... Hűűűű!
Már a többi liftben utazót is sajnálom!
No persze ezzel koránt sincs vége. Jön még a mosolygós nyurga, légiesen kecses repkedő hajzuhataggal. Csak hát a vége repedezett, meg töredezett!
Na jó! Elég is ennyi! Most már elárulom, reklámokat nézek!
Miért no? Hisz muszáj! Tíz perc Szultána, tizenöt perc reklám!
Pont jó ez így együtt! A szultánák lelkivilága kiábrándító, hisz nagy intrikusok és előszeretettel gyilkolásszák hol egymást, hol másik nembeli riválisaik, a reklámhölgyek pedig ugye testileg ... Nos tán ők nem is kiábrándítóak.
Csak a reklámok! De azok nagyon!
De egyik műfaj sem tud annyira kiábrándító lenni, mint bármelyik magyar politikus, vagy politikai műsor, politikai beszélgetés, politikai megnyilvánulás.