Cím

"Ha sírni látod a bohócot, tudd meg, hogy miattad sír: arcán gördül végig minden, MIT A SZÍVE MÁR NEM BÍR...." /Annalíz küldte/
A képek nem feltétlen illeszthetőek az íráshoz. Vagy igen, vagy csak vannak. De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

2018. február 22., csütörtök

Ez kész őrület!

Az igazságot megvallva még nem túl sok helyen fordultam meg, mert később is szálltam be a terepmunkába, s hát közben sem tudtam teljes gőzzel dolgozni. Sajnos. Épp ezért lepett meg, hogy már az elején a kevés találkozásba is jutott olyan élmény ami hát elgondolkodtatott.
Vannak a nem akarom aláírni státusznak igen jól bevált kibúvó szövegei.
Például a még nem döntöttem el. No de!
Tegnap este meglepett egy család. Nagyon meg!
Mondták ők, hogy nagyon szívesen aláírnának, de nem merik. Nem merik! Pillanatnyi megrökönyödést követően azért megkérdeztem tőlük, ha nem merik akkor legalább el merik nekem árulni az okát?
Az ok végül is egyszerű. Féltik a gyerekük egzisztenciáját. Féltik, hogy kiderül és akkor a hatalom a gyermekükön torolja meg azzal, kiteszik a munkahelyéről!
Döbbenetes!
Tehát a gyakorlatban ott tartanak, elutasítják ugyan ezt a jelenlegi hatalmat, de a hatalom már akkora félelmet ültetett el bennük, hogy inkább az ellenzék jelöltjét akadályozzák az indulásban s ezzel gyakorlatilag elvetik a változtatás lehetőségét!
Mondtam is nekik, ha sokan gondolkodnak így akkor esélyes az, marad ez a politikai berendezkedés. A másik az, hogyha félnek akkor írjanak alá a kormánypárti jelöltnek is, de ne akadályozzák a változást pláne ha nekik is igényük van rá.
Mindössze igen kínos és igen kényszeredett mosoly volt a válasz és az, ők sajnos ennek tudatában sem merik aláírni a gyermekük miatt!
Nos kérem! Itt tartunk a pártállam lebontása után! Itt van a másik!
Éljenezzük szemből, szidalmazzuk a hátuk mögött, rettegjünk és tartsuk hatalomban!
Én egyáltalán nem kételkedek az általam hallottak valóságában. Így van, így gondolják! Ha nem így lenne, nem gondolnák így és közben ez azért nem feszítené őket igen súlyosan belülről, akkor nem osztják meg velem, velem egy idegennel, hanem akkor ők is mondtak volna egy típus kibúvót! Biztos az is, nem egyedi!
Nos kérem szépen! A helyzet súlyos, de tán nem reménytelen!
Csak annyi, nekem, nekünk többet kell dolgozni, a választóknak meg legalább a választófülke takarásban, magányában bízni kell!
Legalább menj el szavazni, 2018.04.08-án!

4 megjegyzés:

  1. Egy rendszer nemcsak úgy alakul, magától. Kellenek az aktivisták és kellenek hozzá a csendes társak. Én a szocializmusnak a diktatórikus, az utolsó 23 évét fogtam ki, szüleim leszegényedve, lebetegedve, rettegésben élve (apám 8 év leült politikai fogságban), de az egyértelmű volt, hogy nem magától lett az a rendszer, hanem igenis kellettek a gyilkosok, aztán a haszonleső senkik, akik csendben fenntartották. Szomorú, hogy csak elnyomó rendszerekben tudunk élni... És az is szomorú, hogy már előre félünk... ez már diktatúra.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Így ahogy mondod. Ez már diktatúra!

      Törlés
  2. Egy idő után a jó is átalakul rosszá.

    VálaszTörlés