Igaz mese a cigányokról

Mi Kaposváriak rendre tudjuk, hogy kell a híroldalakra felkerülni! Több helyütt, többeknél láttam ezt a fotót. Láttam Dr. László Imre oldalán is. De nem csak láttam, hanem elolvastam a hozzászólásokat is. Egyes hozzászólók és Lázár János kedvéért mesélek. Igazat mesélek.

Amúgy a kétkedőknek! Ez nem fotómontázs. Kaposvár, a Vasútközzel szemben a sínek mellett. Aki nem hiszi, töltse le a fotót, elemezze ki a tulajdonságait. Kezdetnek ráírtam a pontos dátumot amikor készült. óra perc, másodperccel a végén.

Igen. Az a viskó ott van. A városból kifelé menet vannak még a sínek mellett. nem ennyire ..., de hasonlók. Gyerekkoromban is voltak. Máshol is! Ötven évet ugrok vissza!

Innét nem is olyan messze, a város szélén, a Szent László utcában nőttem fel.
Az utcánkban szinte napi szinten jelentek meg a cigányok. Jött az üvegezős hátán nagy fatobozban a különféle méretű üvegtáblákkal, szerszámaival. Kisebb javításokat vállalt azonnal. Jött a köszörűs a talicskaszerű szerkezetét tolta, ha fenni kellett rápattant, tekerte a pedálokat s fente a pengét, szállt a szikra. Jött a drótos -"drótozni, fótozni, fenekezni"-, lyukas lábast, bödönt igen ügyesen befoltozott. Jött a kosárfonó.
Különféle méretű kosarakkal, szakajtókkal. De ha valaki méretre rendelt, megcsinálta s meghozta később. Jöttek a teknővájók. Kisebb nagyobb teknőkkel, de inkább kisebbekkel, a nagy sózó, forrázó teknőt rendelésre faragták meg. De faragtak fakanalakat, a nagy töpörtyűkeverőtől a legkisebb konyhai kanálig. Jöttek a tollasok. Felvásárolták a megvénült tollat, de ha úgy adódott bevállalták a fáradt toll megtisztítását is. Szezonban jöttek a dinnyések. Tavasszal jöttek a fia malacokkal, kínálták eladásra. Jöttek a gyógynövényesek, gyűjteni is ha volt mit, de néha kínáltak szárítmányokat is. Sok cigány élt nem messze tőlünk, a vasút túloldalán a Kecelhegy alatt, környékén.
De éltek azon túl, fentebb is az erőkben. A szarkavári erdőben, még bentebb a tókaji erő szélében. Állatokat, lovakat tartottak, de ők voltak a környék tehénpásztorai, kanászai is. Közülük kerültek ki a kapásmunkások a földekre, ők gondozták az utak szélét, kaszálták a vasútpartokat, a kaszálékot feletették az állataikkal. Ők voltak sok helyen a csőszök, Ők végezték a legpiszkosabb, legkeményebb melókat az útépítéseken, vasút építéseken. Szurkoztak, culágerkedtek. Ők voltak a szenesemberek, a fahasogatók, szállították a tüzelőanyagot. Ők voltak a fogatosok. Előbb vasas szekerekkel, majd később a speniter kocsikkal. ... Sorolhatnám, de talán elég.

S tudjátok mire emlékezek még? Mint mondtam szinte nap nem volt, hogy ne jött volna valamelyik szakma művelője, vagy csak az aki melót keresett, vagy fémet. Jöttek, megálltak a kapuban s hangosan beköszöntek! Bekiabáltak a köszönéssel.
Nekünk soha nem volt zárható kiskapunk, kulcsa sem volt meg, ha egyáltalán működött volna az öreg zár, soha nem volt kutyánk, de soha nem nyomta le egyik sem a kiskapu kilincset, soha nem jött be egyik sem engedély nélkül, soha nem volt velük sem nekem, sem nagyapámnak, nagyanyámnak konfliktusa. Ha volt üzlet volt, ha nem hát nem.
De pénz nemigen forgott. Megköszörülte a késeket tojásért, vagy másért.

Aztán jött a modernebb kor. Jöttek az üzemek, a gépesítés, csökkent az állattartó, a háznál gazdálkodó. Nem kellett annyi "véka", nem kellett már a "teknyő", nem kellett a kotlósra kas, kevesebb kapás meló akadt, mert elvitte a kombinátor a sorokat, egyre több lett a "téjeszcsében" tartott állat, megjelentek a boltok ott mérték a húst, jött a "TEFU" a Molotovval, gyorsabb volt mint a speniter, stb, stb! Felszámolta a modernizáció a melójukat, megszüntette a megélhetésük, feléltük az életterük és nem tanítottuk meg őket közben másra! Volt egy életük amiben szerettek létezni, amiben jól érezték magukat, aminek mesterei voltak, amiből megéltek, ami megszűnt s nem kaptak helyette mást! Nem mondom, hogy szándékos volt, de gondatlan s figyelmetlen. gyorsan jött a változás, gyorsan elmaradtak, mert nem tudtak lépést tartani, mi előrébbről indultunk s nem segítettünk nekik. Otthagyta őket a kor, a társadalom!
Egy példával s egy mondatban talán úgy: -megtanultuk a legjobb lótartóktól a lótenyésztést, majd tömegével kezdtük tartani a TSZ-ekben, a lótenyésztőt meg kizavartuk az állami erdőből s az elvesztett szakmája helyett nem adtunk neki semmit, csak követeltünk új tudást, felemelkedést, beilleszkedést.

Nos hát, röviden ennyit, a tábla alá szorult kalyiba okán. ... Most majd tán megszüntetjük a problémáját. Hogy ne látsszon, hát kiköltöztetjük. Kell hozzá egy határozat, egy dózer, s akkor ... akkor megoldva?

Hitetlenkedés, eltagadás, ítélkezés, gyűlölködés helyett. kellemes húsvéti ünnepeket!