Még látjuk egymást!

Megint elmondok egy történetet. Ez is igaz.
A kép most nem illusztráció, a történethez tartozik.
"Sajnos" sokakat ki kell ábrándítsak, nem úgy lövették ki. A diákok kaposvári demonstrációjára már ezzel a tekintettel mentem el, s mert nem akartam a népeket riasztani hát ugye:
"a napszemüveg öltöztet".
Nagypéntek előtt való reggel vettem észre, hogy így nézek ki a saját szemüregemből. Pontosabban, azért ennyire nem!  Bár nejem drága a szemészet felé próbált "taszigálni" én ellenálltam. Hová az a nagy rohanás? Pláne félszemmel!
De nagypéntek reggelre nemhogy javult volna, vagy legalább marad, hanem csúnyább lett. Pont mint a képen! Nagypénteken viszont hová lehet menni? Tüntetni például.
Szombaton már kénytelen voltam megadni magam a verbális erőszaknak, főleg mert megjött Pöti leányom is és két lúd már legyőz egy ekkora nagy disznót is mint én.
Elmentem az ügyeletre. A Kaposi Mór Oktató Kórház szemészeti ügyeletére.
Nos kérem! A regisztráción egy igen kedves, udvarias hölgy megtájékoztatott, hogy a szemészeti ügyelet van szombaton is, az osztályon ügyelnek, oda valóban nem kell beutaló, nem kell visszamennem és nyomogatnom az automatát sorszámért.
Fogta a klaviatúrát és beregisztrált.
Fent az osztályon, volt már három "szemtelen" előttem, beálltam a falat támasztani negyedikként. Az egyik korombéli úriember megkérdezte tőlem, hogy én is flexeltem tán? Mondtam neki, hogy most nem, de néha szoktam azt is, és megmutattam neki a mutatóujjam bizonyítékként. Tőle nem vártam bizonyítékot, láttam a szemét.
Mondta, még pár perc s jön a doktornő, tízig intézi az osztály betegeit dolgait, tíztől meg a mifélénket. S lőn! Tíz után kicsivel bekértek két ellátandót, öt perc sem telt el, engem is, de már név szerint. Tehát nem elvesztegetett idő az a regisztráció!
Bent egy roppant udvarias nővér a betegfelvételt intézte, ez esetemben ugye a panaszom rögzítése az adatokkal együtt, közben egy másik nővér kedves mosollyal megpróbált velem farkasszemet nézni, utóbb kiderült ő az asszisztens.. Bár nem hazudtam azt, hogy aznap reggelre, hanem elmondtam a frankót. ezen egyáltalán nem szörnyülködtek el, hogy akkor miért nem aznap, miért nem oda, meg effélék amiket szoktam volt olvasni másoktól. Újabb öt perc sem tán, s már a doktornő vizsgált. Udvariasan, mosolyogva, tájékoztatva. Pillanatok alatt megírta a vizsgálatról a papírt, közben ellátott jó tanácsokkal, megnyugtatott. És kész!
Tokkal s vonóval nem voltam ott fél óránál többet, s közben találkoztam négy igen udvarias, kedves, mosolygós szakemberrel, kik nyugodtan, precízen végezték a dolguk.
S hogy miért írtam ezt meg? Tán mert manapság nem divat jó dolgokat megírni!
Szóval a helyzet az, még látjuk egymást! Még én is!