Ez megint nem az lesz! Sőt!
Azt hiszem, szerencsés csillagzat alatt születtem.
Vagy jók az őrangyalaim. Az már igaz, hogy ellustulni nem volt idejük velem.
Az elmúlt napokban, három napban, zajlott az élet. Pörögtek az események.
Rövidre fogva, átestem a második infarktuson, egyúttal a harmadik szívkatéterezésen, és megkaptam a harmadik stentet, ami a harmadik szűkületet tágította vissza.
És az a tény, hogy ezt is megúsztam károsodás nélkül, az nem másnak köszönhető, mint annak, hogy a kardiológiai osztály orvosai, dolgozói ott vannak a topon!
Ezalatt értem a szakrendelést, az osztályt és az érkatéteres labort is. Mindenkit!
Elmondom. Sorjában. 12-én, délután háromra voltam berendelve az évente esedékes terhelés alatti vizsgálatra. Futópad. Sejtettem én, hogy annyit valószínűleg nem fogok teljesíteni amennyit szoktam, de ami jött arra nem számítottam. Sejtettem, bár bajt nem éreztem, csak hát kis súlytöbblet, a frontok jönnek-mennek, meg azért az évek is gyűlnek rajtam, meg effélék, amit az ember magyarázatként szokott felhozni, ha kissé fáradékonyabb. Ahhoz képest azért ment .... egy ideig.
Észleltem, hogy kezd a légzésem szaporává válni, majd már nem tudtam a futáshoz igazítani, kapkodó lett. Igyekeztem kontrollálni, de nem ment. Kértem a leállítást.
Még legyalogoltam a lassuló, levezető szakaszt, majd leültettek.
Hozzáteszem, azoknak kik még nem voltak ilyenen, hogy végig kontroll alatt voltam, a főorvos asszony figyelte a monitort és az nem jelzett szívrendellenességet, zavart.
A nyugalmi ülésben, a vérnyomás mérésnél derült ki, magas lett a vérnyomásom.
Majd felöltöztem és kiültem megvárni a papírjaim.
Azután jött a mellkasi szorítás! Jött, nőtt, csökkent. Megint nőtt, megint csökkent. Harmadjára már nagyon jött, meg a víz is nagyon kivert, hát szóltam, bajban vagyok.
Azonnal vittek! Szó szerint. Ülőkocsiban. Nem ám, kérek beteghordót oszt addig várjon, hanem a főorvos asszony és a szakasszisztense!
"Kettőt" pislantottam és már ott voltam az osztályon. EKG, vérvétel, monitor.
Az EKG ugyan nem mutatta ki, de az ismételt véreredmény igen. Infarktus.
Meglett hát a második. 2005-ben az első (említettem a -Rabság- címmel írt oldalon), most a második. Az "ítélet" szívkatéteres vizsgálat. Vagy még aznap, vagy legkésőbb másnap. De mert a fájdalmak elmúltak, gyógyszerelés nélkül is jobban lettem, másnap lett belőle. Voltak sürgősebb esetek is.
12-én hát az esemény, 13-án a szívkatéterezés, ahol meglett a részleges elzáródás amit egy stent behelyezésével a beavatkozást végző főorvos visszatágított. Fantasztikus! Megmutatta a beavatkozás végén, az egyik monitorra kimerevített szűkült állapotot, a másik monitoron meg ott lüktetett a ketyegőm kijavítva! Fantasztikus! Fantasztikusak!
Fantasztikus tudás, technika és emberek! Profik elképesztő tudással, munkabírással. Nem hízelkedni akarok mert "megjavítottak" hanem láttam. Ott voltam! Míg bent voltam, a három nap alatt csak az a négyágyas kétszer megürült, majd meg is telt.
És akkor nem is láttam azokat a vizsgált embereket akik fel sem kerülnek az osztályra, mert besétálnak reggel a katéterezésre, majd valamikor hazasétálnak. Voltam én is ezelőtt hat éve ilyen kontroll katéterezésen. No meg leszek három hónap múlva megint.
Hihetetlenül sokat gyógyítanak, sokat dolgoznak, közben, figyelmesek, türelmesek, magyaráznak, válaszolnak, segítenek. Nem említek neveket, mert egyrészt nem kértem az érintettek engedélyét, másrészt meg igen sokan lennének.
Szóval higgye el aki olvassa ezt az írást, nem csak az elfogultság, a velem történtek, a velem való bánásmód mondatja velem, hanem az is amit láttam tapasztaltam közben. Nem voltam VIP ellátandó! Tapasztaltam a saját bajom és ellátásom, láttam a többi beteggel való bánást, törődést és persze ők is meséltek. Negatívumokat egyikőjük sem!
Csak az elismerés szavaival és a köszönetemmel, hálámmal említhetem meg, emlékezhetek vissza mindenkire akinek velem kapcsolatosan dolga akadt, és segédkezet nyújtott, a tudását, munkáját adta ahhoz, hogy most megint idehaza -ahogy Béla bátyám mondta- immár itthon elmélkedhetek az élet nagy dolgairól!
Nekik köszönhetem, hogy másodjára is megúsztam szívizom károsodás nélkül!
14-én, az ultrahangos vizsgálat legalább is azt mutatta, hogy megúsztam!
Mindenképp megúsztam, de ráadásul nagyobb károsodás nélkül.
Végre lekerülhettem az őrzőmonitorról, és másnap, 15-én délután pedig haza.
Erre írtam a Zsömi blogon: - ... a dátumokból a napok (12-től 16-ig) összecsengtek. Véletlen. A sors fintora. Neki három nap a halálig, nekem három nap hazáig.
Mindenesetre a 13-as szám, továbbra is a szerencseszámom.
Így hát még egyszer, és biztosan nem utoljára, mert hát jönnek a kontrollok, ellenőrzések -ha minden úgy alakul ahogy kell, akkor elmegyek a rehabilitációs kezelésre, tanácsadásra is Mosdósra, két hétre-, tehát még egyszer köszönetem, elismerésem mindenkinek. Már csak azért is, mert nem állt módomban mindenkinek személyesen megmondani. Amit nagyon sajnálok!
Józsi! Nagyon örülök,hogy már otthon múlatod az időt! Igen, nagyon fontos, hogy ne csak a rossz jöjjön le ezerrel az egészségügyi ellátásról, dolgozókról. Élesben megtapasztaltad, és a nevükben is köszönöm az elismerő szavakat. Igen, megérdemlik, egytől-egyig!!
VálaszTörlésSzia Márti! Hát mit mondhatnék! Én is örülök! :) Szerintem is nagyon fontos. Már csak azért is, mert néha olyan blődségek íródnak amiket élből elutasítok. Biztosan nem hiba nélküli az egészségügy, no de mi az?
TörlésFák, nyugalom, szabad levegő. Politika eleresztve. Polit-izéljenek, akiknek ez a dolguk. Rád a családodnak van szüksége. Tehát mindent lassan, ráérősen! Ha 14 évenként kell tágítani az ereid, akkor legközelebb 2033. Szóval nem kell sietni!
VálaszTörlésFák, nyugalom meg lesz. Megteremtjük. Kell, mert lassan ideér a sárga géva szezon, én meg szeretnék odaérni. :)
TörlésSajnos a politikát nem lehet elengedni mert betört az emberek magánéletébe. Csak annyit tehetek, és azt meg is teszem, én többé, az íráson kívül, tevékenyen nem veszek benne részt. Így van! Ebben bízok én is. Ha 14 évente kell, akkor remélem kettő még belefér! Bevállalok annyit! De akkor! Nem előbb! :)
Ó, legyél nagyon óvatos a szíveddel...tudod, a szív nem fáj.
VálaszTörlésIgyekszem továbbra is óvatos lenni. Bár a jelek szerint az óvatosság ellenére csak bejöhet a baj. Lehetséges, van valami abban, hogy lehet ezt örökölni. Ha ez van, akkor csak lassítani tudom. No igen .... fizikailag nem fáj.
TörlésNagyon örülök a tapasztalatodnak, bár mindenhol el lehetne mondani ilyen történeteket. Nem mondom azt, hogy máshol nincs ilyen, mert biztosan van, csak az ember már olyan, hogy a jót nem, csak a negatív eseményt írja meg. Kívánom a legjobbakat, s hogy ne szorulj rá csak a lehető legkésőbb!
VálaszTörlésÉn is, hidd el én is örülök. Volt már nekem jó tapasztalatom a mi kórházunkkal nem is egy. A szemészetet, sürgősségit anno meg is írtam. A többi meg zömében a bloggerkedés előttre esett. Így igaz. Egészen biztos, hogy másutt is van, de sajnos divat lett a rossz hírek terjesztése a jók elhallgatása. Én ezek után ebben a blogban törekszem majd arra, hogy szót ejtsek a jóról a szépről is.
TörlésNagyon szépen köszönöm Lídia! Nagyon remélem én is, és megpróbálok az eddigieknél is többet tenni érte.
Józsi!
VálaszTörlésÖrülök, h jól vagy és annak is, h jól bántak veled! Úgy tom, h a vörös bor jó hatással bír ilyen esetben (is)!
Nagyon szépen köszönöm! Én is úgy tudom. Főleg, mert Pécsen az elsőnél mondta is a beavatkozást végző orvos. De hát nem csípem a bort! :) De most az a helyzet, hogy mert mindent amit lehet fel akarok tenni a megelőzés oltárára, hát esténként bevállalok egy pohárka vöröse. Szigorúan pohárkát és csak egyet. Annyit biztosan meg lehet inni úgy is, hogy nem szeretem. Ma este lesz az első pohárka.
TörlésEmelem mindenkire aki segített, orvosokra és segítőikre, és mindenkire aki jókívánságát elküldte akár írásban, akár csak gondolatban is. :)
Látom baj volt, és szerencsére már "volt". Tudod, nem nagyon olvasgattam mostanában, nem vagyok túl jó passzban. Majd elmúlik.
VálaszTörlésNagyon örülök, hogy végül is minden rendben lett, annyira kiszámíthatatlanok olykor az életünk történései, és néha csak a szerencsén múlik minden. Hogy jókor legyünk jó helyen.
Kívánom, hogy ezután sok szép, és jó történjen Veled, nagyon megérdemelnéd. Maradok barátsággal, szeretettel, mint mindig.
Sajnos igen. Megint. Nem örülök a rossz passzodnak, de kívánom neked, hogy minél hamarább múljon el! Bizony kiszámíthatatlanok. Nem úgy indultam neki, hogy nem megyek haza. Megint jókor voltam a jó helyen. A szerencse viszont forgandó és egyszer el is fogyhat. Az enyém remélem kitart! És remélem hozzád is bekopog!
TörlésNagyon-nagyon köszönöm kedves Zsuzsanna! Igaz barátsággal és szeretettel köszönöm! :)
Józsikám, mit mondjak, újjászülettél kis segedelemmel, de könnyen rá is mehettél volna. Akkor itt állnánk süketem a blogírásaid nélkül. Jó, hogy ismét velünk vagy! :)
VálaszTörlésNos, igen. Kis szerencsével, nem kis segedelemmel. A blogírásaim nélkül tán ellenne a világ, de megtisztelsz! Köszönöm! Nagyon szépen köszönöm! Remélem, még maradhatok, maradhatok pár évtizedet. :)
TörlésNagyon örülök, hogy időben voltál jó helyen! Én is hasonló dolgokat tudok mondani a kaposvári kórházról. Tavaly nyáron a gégészeten töltöttem három napot egy gégeödémával, ahol hozzád hasonlóan teljesen elégedett voltam az ellátással, szakmai hozzáállással.
VálaszTörlésNos igen. Másodjára is jókor voltam jó helyen. Eddig mázlim volt, van okom örülni nekem is. :) Nagyon örülök, hogy jó ellátást kaptál s hogy jók a tapasztalásaid. Remélem azóta minden rendben veled! Voltam anno a gégészeten én is, de annak már ezer éve. Viszont akkor jó tapasztalásaim voltak. Mint ahogy a szemészeten is, a sürgősségin is, meg úgy általában mindenhol ahol megfordultam az évek, de inkább évtizedek alatt, vagy a magam vagy a rokonok baja okán.
Törlés