Ő készült -ha valaki esetleg mégis rányitná az ajtót-, s ezért vett pár sört. Nem ért vele haza. Elbotlott, elesett s csúnyán fájlalta ...
Ezt a keveset az úton mesélte el, majd biztonságban hagytam, hozzáértő kezek vették át a sürgősségin. Megvárni nem állt módomban.
Így aztán nem tudom rányitni én sem az ajtót, csak abban bízhatok, valami csoda elviszi ezt a jókívánságot a cseri városrészbe, s egészségben találja!
Paradox érzéseket váltott ki belőlem ez a néhány sor.
VálaszTörlésEgyrészt szomorú, hogy ilyen történik, egy sérülés sosem lehet vidám.
Másrészt mégis vidám lettem, hiszen jó olvasni, hogy vannak még ilyen emberek a világon, akik nem félnek segíteni.
Az én nagypapám segítségnyújtás hiánya miatt halt meg márciusban, így saját bőrömön tapasztaltam, milyen kevesen vannak a fent említett emberek.
Tiszteletre méltó és példamutató ez a kis bejegyzés. Köszönöm! :)
Igazán sajnálom nagyapád! Nagyon szomorú! :(
TörlésNagyon köszönöm! Megtisztelsz!
Nagyon jó ember vagy drága Bohóc:)
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm kedves Magdi! :)
Törlés