UFO

Néha -vagy nem is néha-, a kérdésnek van egy kínos tulajdonsága. Lógós lesz. Lógva marad.
Már ugye, ha helyesen teszik fel. Mert, egy adott témához, vannak helytelenül feltett kérdések is. Vegyük, példának okádék, a földön kívüli intelligens élet kérdését.
Sok esetben ez úgy merül fel, s kérdeztetik: az ufó-k tényleg léteznek? Már hogy a fenébe ne!
Az UFO magyarra fordítva "azonosítatlan repülő tárgy.” Van ilyen? Naná! Míg valami repkedő csudaságot nem sikerül azonosítani, addig ufó. S van néhány amit soha nem sikerül. Ebből következik, hogy ufó-k igenis léteznek, csak épp ...
Csak épp, ha már sikerült azonosítani, akkor kiderül róla, hogy köze nincs a földönkívüliekhez, ha meg nem sikerült azonosítani, akkor milyen alapon varjuk az ő nyakukba? Ha vannak egyáltalán. Vannak?
A kérdés úgy helyes: létezik a földön kívül intelligens élet?
Hát tudom én?  Tételezzük fel, van. S akkor hogyan tovább?
Mert ugyebár ha annyival intelligensebbek, hogy mindenféle tudásban, számunkra szinte felfoghatatlanul előrébb járnak, akkor pont velünk óhajtanak kapcsolatot teremteni?
Ugyan miért tennék?
Nem akarom az emberi fajt leszólni, lenézni, de valljuk be, elég kicsit hosszabban ránk nézni, s máris lejön -ahhoz még szuper intelligencia sem kell-, az emberi faj összeférhetetlen, pusztító és önpusztító faj.
Az, hogy még nem irtottuk ki a saját fajunk, az eddig csak annak a szerencsés állapotnak köszönhető, hogy amikor megvolt bennünk a nagy elszánás s szándék hozzá -mint például a középkorban- akkor még nem voltak meg annak megcselekvéséhez az elégséges fegyvereink.
Most már megvan! ... Mondjam azt, a többi már csak idő kérdése!
A génjeinkben van.
S hogy akkor mi tart vissza bennünket? Bonyolult, összetett. Van akiket az, hogy nincs meg a kezükben a hozzá megfelelő eszköz, erő, van kiknek már megvan, de féltik a bolhaszaros életük mert másokéban is megvan, mellesleg megjegyzem megjelentek már azok is, kik azt sem féltik de szerencsére még kevés az eszközük, erejük, s vannak kik más okból, s megint más okból ... de az tisztán látszik megvan már a nagy közös, a gyűlölet s a vágy a gyűlölt megsemmisítésére.
Nem kell ehhez messze nézni. Így van ez határon belül és így van ez kívül is. Közelebb is, távolabb is. Nem kell ehhez annyira messze nézni. Nem kell vizslatni hozzá az eget, vagy ha igen hát nem az ufó-k végett.
Ha léteznek, akkor annyival biztosan előrébb járnak, hogy lássák, segíteni azon nem lehet aki nem akarja a segítséget s elfogadni sem hajlandó.
Még meglehet, folytatom. ... Nem fenyegetésnek szántam.