Egy ideje keresek egy bizonyos terméket egy bizonyos áruházláncnál. Azért nem nevesítem, hogy mit s miért is kerestem, mert a történetben nem az a lényeg.
Felhagyva a személyes kereséssel, átváltottam korunk nagy vívmányára a telefonra. Tágítottam a kört a szomszédos megyékre. S szerencse jő!
Felleltem egyet. Nem túl közel, de nem is túl távol. Mostantól jön a sztori lényege!
Nem párbeszédként írom meg, mert nem szó szerinti az idézetek.
A hívásom fogadó hölgy nem tudta kapásból a választ, ezért hát azt mondta utána néz s visszahívást ígért.
Megköszöntem, s magamban elkönyveltem ilyen kedvesen, udvariasan rég ráztak le. Tapasztalásaim nem toltak abba az irányba, higgyek a visszahívás ígéretében.
Jó húsz perc elteltével csörgött a telefon, visszahívás történt s a vevőszolgálatos hölgy közölte van. Egyetlen egy, de van.
Igen jó, hogy pár napja kaptam meg vejem legújabb ajándékát egy irodai forgószéket, mert a régiről biztosan leesek a meglepetéstől. A régi keskenyebb s karfa nélküli, nem lett volna mibe kapaszkodni.
Lévén a köztünk lévő távolság mintegy nyolcvan kilométer megkérdeztem félretenné nekem? Igen kedvesen kaptam a választ nem igazán gyakorlat ez náluk.
Közöltem a hölggyel, akkor sajna időt, pénzt kockáztatok, mert mintegy másfél órányi az út plusz még mire elindulok, de mintegy két óra elmúltával ott leszek.
Pillanatnyi telefoncsend, majd közölte, menjek, megkísérli odahozatni a vevőszolgálathoz.
Repeszteni nem mertem, s igazam lett, két alkalommal mértem be szemmel trafit, s meglehet volt amit észre sem vettem.
Nagyjából két óra múltával ott várt a kedves, udvarias vevőszolgálatos hölgy s a keresett árucikk is. Odahozatta! Félretette!
Nos hát .... nos hát ezt nevezem én kereskedői vénának! Jó kedéllyel, mosolyogva, udvariasan "szolgálni", s megtenni amit lehet.
Neki semmibe nem tellett, az áruház is jól járt, mert biztosan eladott, s én is jól jártam, nem mentem feleslegesen, nem ért csalódás, bosszúság!
Meglehet lesz aki úgy gondolja túltoltam a témát, mint Balogh miniszter az oktatásügyét, de én nem így gondolom. Tapasztalásom az, kevés az efféle mentalitású ember, ezért roppant mód örülök neki mikor rábukkanok, összeakadunk, s nagyon megjegyzem.
Még egy utolsó magyarázat. Mint észrevettétek nem írtam meg sem az áruházlánc nevét, sem a városét, sem más konkrét dolgot ami alapján bemetszhető volna személye.
Mint mondta, náluk ez nem igazán gyakorlat, ezért nem szeretném ha kellemetlensége lenne amiatt, amiért csak köszönet, megbecsülés s elismerés illetné.
Sajnos most olyan világot élünk ...!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése