Csúnya baleset

Egy igen csúnya, s kicsi híján katasztrófába torkolló baleset borzolja, a néhány ezer fős lélekszámmal bíró helység, amúgy álmosító nyugalmát. A véres baleset napokkal ezelőtt történt, de a helyi hírharsogók előszörre nem is vették komolyan, majd mikor megbizonyosodtak valóságtartalmáról, igyekeztek eltitkolni a nagy nyilvánosság elől.
A történés ekképp esett meg.
A helybéli T Jóska bácsi, még kora este, de már a sötétség beállta után, indult haza az utcabeli kis csehóból, hol estbéli társaságával, tárgyalták ki a nap s a közelmúlt figyelemre érdemes történéseit, néhány nagyfröccs s pár feles pálesz nyomatékosításával.
A gyalogosan, nem túl nagy sebességgel hazafelé tartó T Jóska bácsi, a kanyar ívén átterpesztett két betonoszlop közt, vállban megszorult s ezen szorultsága következtében csúnya zúzódásos és horzsolásos sérüléseket szenvedett el mindkét vállban.
T Jóska bácsi, elszenvedett sérülései, várhatóan nyolc napon belül gyógyulók.
Vélhetőleg ennél hosszabb időt ölel majd fel a lelki sérülés ami a balesetkor s az után érte T Jóska bácsit.
Ugyanis a köztiszteletnek örvendő, s abban álló idős embert, szorult helyzetéből, csak a helyi önkéntes tűzoltó egylet két aktivistája tudta kiszabadítani, kik T Jóska bácsi szerencséjére, épp a közelben álló szertárban tisztogatták a tűzoltó készségeket. Meghallották a segítségkérő fájdalmas gajdolását, a hang után gyorsan rátaláltak, majd a helyzet szemrevételezését követően segítő eszközöket hoztak a szerkocsiról.
Ezenközben azonban, T Jóska bácsi fájdalmas ordibálását a közelben lakók, s a kricsmi még ott tartózkodó törzsvendégei is meghallották, s így népes sereg szemlélte végig, ahogy a két tűzoltó legény, T Jóska bácsi két vállát a stráfkocsiknál is használatos agykenőccsel bekenik, majd feszítővas (magyarul pajszer) segítségével kibillentik az oszlopok fogságából.
A mentést követő tapsvihart, ovációt a tűzlovagok örömmel vették, ám a közbeni hangos röhögést T Jóska bácsi már koránt sem annyira.
A baleset bekövetkeztében,  helybéli szakértők szerint, belejátszott T Jóska bácsi relatív gyorshajtása. Nem az út s látási viszonyoknak megfelelő sebességgel húzott haza a kanyarban. Továbbá az, hogy a járda elmohásodott, az esti páralecsapódásban síkossá vált, s ez, továbbá a maligánfok, kibillenthették T Jóska bácsit az ideális ívről. Szerepet játszik még a szerencsétlenségben, hogy az oszlopok, bár forgalmas járdaszakaszon terpeszkednek, de nincsenek kivilágítva. Végezetül az is hozzájárult a szorult esethez, hogy T Jóska bácsi a mai napig, élemedett kora dacára is, egy igen vállas ember.
T Jóska bácsi, kora gyerekkorától fogva keményen dolgozott, forgatta a vasvellát, avval meg a ganajt, szecskát, szómát s egyebeket, de nem állt tőle messze a szívlapát sem.
Zsákolt ha kellett, élőjószágot rakodott, robotolt sok területen hajnaltól napnyugtáig.
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a baleset napján volt épp gyalogosan, s nem pedig drótszamárral hasította a sötétséget mint általában.
Meglehet, az ügy ezzel még nem ért véget, mert T Jóska bácsi perben gondolkodik, az elszenvedett fizikai, de még inkább lelki sérülései okán.