Először vegyük azt, ha valaki okmányok nélkül érkezik. Magyarországon a magyar állampolgárnak is kötelessége magánál tartani valamiféle igazolására alkalmas okmányt.
Az Európai Unió állampolgárainak az EU bármely tagállamában szintúgy. Akkor ugyan miért lenne elfogadható, hogy bárki is csak úgy begyalogol, átgyalogol, majd el ...?
Másodjára vegyük, ha van valamiféle okmánya. És? Az biztosan nem EU okmány, merthogy nem egy tagállam menekültje. Amúgy megjegyzem egy országba sem lehet csak úgy besétálni érvényes úti okmányok nélkül. Ez alól egy kicsit kivétel a schengeni egyezmény országai, de ez sem teljes kivételt jelent, mert ott az úti okmány a személyazonosságot igazoló irat és általában nem a határon kérik, de kérhetik bárhol a mászkálás során. Magyarán, egy bármely arab vagy ázsiai, vagy bármely EU-n kívüli országból érkező hiába lobogtat személyi okmányt, az akkor sem korlátlan át és beutazási irat. Azzal csak magát igazolja. Ha az övé. Ha nem hamis. Stb.
Harmadjára vegyük az együttműködést. Idejön valaki valahonnét iratok nélkül ámde szép mosollyal és menekültstátuszt kér. Ámde nem együttműködő, nem engedi magát lefotózni, nem ad ujjlenyomatot, stb. S akkor? Van kérdés? Ugyan hogy azonosítható? Naná, hogy megszüntetik az eljárást a kérelmében! Még szép!
Végül, de nem utolsó sorban. Mi a baj azzal, hogy az eljárást a határon kell kérni s ott kivárni az elbírálást? Ha az illető kérelmezőnek sem Magyarországra, sem más EU tagország területére jogosító "mászkálási úti okmánya" nincs, akkor nem mászkál.
Vár az okmányára. Ha kap mehet, ha nem kap, nem mehet! Ebben én semmi szokatlant nem látok. Mintha így lenne logikus. Vagy nem?
Nekem az a meglátásom, minden országnak van egy érvényben lévő jogrendje amit minden állampolgárának és minden nem állampolgárának amikor az adott ország területén tartózkodik, be kell tartani. Akkor is ha tetszik neki és akkor is ha nem!
E törvények betartása sehol e sárgolyón nem kívánságműsor és nem egyéni szimpátia kérdése, nem válogathat senki (mondjuk kivételek akadnak, de nem e tárgyban), hogy ezt betartom, ezt meg nem.
Az én értelmezésem szerint, bárki is, bármely ország területén való tartózkodásra, akár rövidebb akár huzamosabb ideig, vagy netán idővel az adott ország állampolgárságára ácsingózik akkor ő mint érkező a kisebbség, a kérelmező, a befogadott, tehát neki kell alkalmazkodnia! Soha nem a többségnek!
A menekültkérő annyiban más, hogyha menekült státusza megáll akkor igényt formálhat a szimpátiára, de minden más dologban rászoruló. Mert általában a saját fizikai megtestesülésén kívül csak azt hozza ami a fejében van. Az meg vagy érték, vagy nem!
Legjobb esetben érték, jobb esetben nem, rosszabb esetben káros!
S abban bizony a kormánynak igaza van, hogy a károst ki kellene szűrni!
Az már más kérdés, nem lenne szabad alapból mindenkit károsnak tekinteni, de ez igaz a másik végletre is, nem lenne szabad mindenkit jó szándékúnak minősíteni és csak úgy hadd menjen. Bizony igaz, meg kell tanulni nemet mondani!
Ha az érkező nem együttműködő, nem leinformálható, valamiért gyanúra ad okot, nem bizonyítottan menekült, akkor mivel ennek az országnak a törvényei szerint az ország nem átjáróház kategóriába sorolt, hát nincs belépés, nincs átmászkálás.
Maradnak az egyéb alternatívák. Például vissza, vagy kikerülni Magyarországot és valahol másutt kopogtatni.
Tehát szerintem a törvényi szigorítással alapjában véve semmi baj nincs.
A baj azzal lehet, amivel eddig is. Ahogy s amiként a kormány a kérelmezőt fogadja, ellátja az elbírálásig. Ez a része viszont, már egy másik írás tárgya lehetne.
Emberséges rend legyen.
VálaszTörlésÍgy ahogy mondod! Ez velős! És ez a lényege!
TörlésNem is értem, miért dumáltam ilyen hosszan? :)