A sípommal!
Mert nekem ugyebár van fütyülőm, nekem nem kellene osztani. Vihetem a saját fütyülőm magammal bármikor, bárhová.
S ha már velem van, hát elővehetném és fütyülhetnék.
Nem csak egyet, akármennyit!
De baj van ezzel! Én már régóta fütyülök rátok!
Ez ugyebár kölcsönös, mert ti is ránk, a többségre legalább is, az országra meg pláne? csak a saját zsebetekre nem fütyültök! A megvilágosodottak! Soros megvilágosodottjai!
Ezért meg pláne fütyülök rátok, sőt! Röhögnöm is kell! Ez a Sorosozás már szánalmasabb mint volt anno a Gyurcsányozás.
Ti megvilágosodottak! Ti kegyetlenül sötétek vagytok!
De amiért én fütyülök rátok s a sípomba sem fújok miattatok, az azért van, mert süketek is vagytok. Lelki süketek! Mert bár a fületek sérti, de fel nem fogjátok, miért is a zenebona? Nem a mások ünneplését hivatott a síp szólni, hanem nektek!
Nektek, lelki süketeknek! De ezt sem értitek! Nem baj, majd egyszer.
Ez a síp különben azért került elő, mert szegény vándor barátom már a koránál fogva nagyot hall s gondoltam ezzel jelzek neki. De mégsem! Mert ő ha rám néz hát meghall, ha meg sem szólalok is érti mit akarok. Hogy értsétek a kutyámmal érdemes szóba állni, beszélgetni, mert fogékony rá, mert igényli s mert megérti! Veletek pont ellentétesen!
Nem érdemel hát sípot ő, szót érdemel!
Ti viszont? ... Hát azt hiszem mégis megfújom nektek napján, mert szót ti nem értek!.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése