Kilátó? Ez? Na ne!

Kilátó épült anno Orosháza és Kakasszék közt a kerékpárút mellé.
1,5 méter magas dombra!
1,5 méter magas összehordott buckára!
Kilátó! Ez?


Az!
Ez látszik az egyik irányba, az egyik égtájnak!

Ez meg a másik irányba, a másik égtájnak!

Ez meg a harmadik irány!
De ez legalább látszik, mert ez a játszótér és pihenőhely.
Nincs agyon strapálva! Mert ugyan ki a fene hozná a gyerekét a lakott városoktól, falvaktól távol a főút mellé játszani?
A bográcsozó tűzrakó sem égett szét eddig, mert ugyan ki látott már kerékpáros túrázót bográccsal, állvánnyal, tűzifával, fakanállal, kannányi vízzel, lepucolt krumplival, körmökkel, stb?
A három napelemes világító kandeláber a térkamerákkal meg oszt a csúcs!
Mert ha nappal nem jár erre csak a madár, akkor éjjel meg ki?
Mindez egy tanyabejáró mellett épült, a közeli tanya tulaja jól járt, építettek neki egy saját játszóteret, ha van gyereke, meg egy saját kilátót (rálátót) a tanyájára.
Mielőtt bárki is megszólna, hogy akkor én? Mármint akkor én miként kerültem, oda?
Elkeveredtem bakker! Rossz helyen fordultam le a főútról és belebotlottam.
De azt erősen kétlem, hogy nagyszámú eltévedőre lehetne építeni egy beruházást! Mi sem játszótereztünk sokat, nem bográcsoztunk, nem ettünk a fedett beálló alatt és nem tátottuk volna a szánk a kilátón, ha én nem akartam volna ezt az írást.
Ja! A negyedik égtáj! Az szembe volt a nappal. Nyugtával.
Azzal dicsérni lehet a napot, de fotózni nem könnyű! De ez már nem a beruházás hibája!