Óriások. Óriásaink! ... Ez hát óriási!
Megint belém botlott egy írás amelyben azt bizonygatták, anno éltek óriások a földön. Nem az első ilyen botlás. Zömében nem nehéz eldönteni, hogy csak derékig érő baromság avagy már nyakig?
Tegyük fel, elfogadható az a tudományos vélekedés, hogy valaha tényleg éltek a földön óriások, csak az eredetük nem tisztázott. Én elfogadom.
No de! Ha ez tudományos körökben -jómagam semmiképp nem sorolnám ide- így ismert és elfogadott, akkor miért kell rendre bizonyítékokat hamisítani? Ezzel csak, a meglévő valódi bizonyítékok valódiságába vetett hitet lehet megingatni. Pláne mert, azokról meg méltánytalanul kevés szó esik.
Jaj! Jaj! Túl nagy körön megyek! Megkezdem a rákanyarodást.
Olvastam egy futtatást anno, hogy Sába királynője is óriás volt. Minden bizonnyal!
Csak ugyebár, az eszmefuttatás kiötlője a termetére célzott írásában, én meg nem!
Mint Dél királynője, minden bizonnyal egy óriás volt a maga körében és korában.
Ha hinni lehet a legendának, akkor Salamon szemében is.
Manapság nem áll a helyzet ennyire jól az óriások világában.
Sajnos, mostanság az óriás mélynövésű, pocakos, bárgyún vigyorogva nedvesíti az ajkát és állandóan zsebre vágott kézzel jár-kel a nagyvilágban.
Egy efféle óriásból akkor sem lesz óriás, ha vérző szívvel fest meg Jézus -ki viszont óriás volt, vala és lesz is- képmására valamiféle klinikai ecsethordozó!
De veszélyes az lehet egy efféle kép. Mert ne adja, de a vérző szívről, esetleg másoknak más óriás jut eszébe. Mondjuk valamelyik azték istenség.
Vérző szívvel bár, de azt kell mondjam, igen szarul állunk óriás ügyileg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése