Nem nagyon értek egyet eme megnevezéssel, a féreg kissé sértőnek hat, elnézve az állat külsejét. Egy határozottan jó kiállású, mutatós szőrös.
Már ezért érdemes volt barangolni egyet az Alföld kies pusztaságán, hogy végre szemtől szemben is láthassak egy nádi farkast. Illetve kettőt is!
Persze a "mellig érő" kilátók sem kutya!
Ő meg itt kutyaféle.
Tudtátok? 1989-ben, a Vörös Listán, még mint Magyarországon kihalt faj szerepel.
Oszt jött a volt Jugoszlávia területén folyó háború és ezek a szőrösök átmenekültek a déli megyékbe. A mi déli megyéinkbe! Mostanra meg már a fővárosig húzódtak fel, tán már tovább is. A mi fővárosunkig! Nem ijesztgetni akarok, de jellegzetes hangját hallottam már az éjszakai Deseda csendjében is. A mi éjszakánk, a mi csendünkben! Egy szó mint száz ez egy háborús menekült! Viszont azóta már a háborúnak rég vége, hazamehetne de nem! Itt rágja a rágcsálókat! A miénket!
Ebből következően, mára már megélhetési menekült. Migráns! A féreg!
Innét akkor a féreg elnevezés? De honnét a toportyán?
Mindegy is a megnevezés. Hol volt akkor a kerítés ami megállítsa?
Nem volt. Jött! Terjeszkedett! Szaporodott! Területet foglalt! Maradt!
Néhány éve már évi majd kétezret lőttek le közülük.
Nem szeretném, ha idővel totemállattá lépne elő a harci bárdok mellé!
Kell legyen más megoldás!
Szembe kell hát nézni a helyzettel. Bár vele nem könnyű. Hiába farkas, nem sikerült vele farkasszemet nézni. Nem akart!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése