Ködben áll egy kis lányka ... meg mi ketten

Mi jár a fejemben most?
A mai baráti találkozónk.
Azért ennél lényegesen többen vagyunk.
Voltunk anno.
Csak a többiek nem értek oda.
Az időjárás a hibáztatható. Mint mindig.
Mint hírül adtuk időben, akkor még jó időben, Tamás barátunk a 61-es út, ipari park kietlen
területére, ahol a gumiégető helyszínét képzelték el anno éles elmék, hívta egy szál virággal (vagy anélkül) a gumifonnyasztó sírásóit.
Mint mondottam az a fránya időjárás! Kicsiny hazánkban igen sok baj okozója.
Majd mindené! Ha van valami akkor azért is, ha valami nincs akkor azért is az időjárás a felelős. Ugye milyen jó nekünk, hogy létezik az időjárás?
Akkora köd csapott Somogyország fővárosára és környékére, hogy mint hírlik többen eltévedtek, páran a városból sem találtak ki. Ezen egyáltalán nem csodálkozok!
Képzett, de amatőr ornitológusoktól származó hír, hogy már a vadludak is a denevérek segédletével vonulnak. A denevérek a repirányitók a vadludak meg húznak!
Szóval, az eltévedtek a másik úton mentek ki, és így sajnos a Kapos túlsó partján, a szentjakabi dombok alatt keringtek a ködben. A városból ki sem kerültek pedig valószínűleg jobban jártak, hisz a bevásárlóközpontok és a plaza fényei szolgálhattak iránymutatásul. Igen sajnáljuk! Sokat vesztettek. Meg hármónkat.
Bár a sűrű ködtől keveset láttunk a bőséges gaztermésből -mégis fel kellett volna anno szántani és meghinteni sóval- és a hőmérséklet is pár centinyire zsugorodott, azért jó volt látni, hogy itt bíz nem látni azt a förmedvényt, amit egyesek itt szerettek volna látni. Visszaolvastam. Ok! Nem kúrtam el a sok látni közt a fonalat.
S hogy a nagy ködben miként értem haza? GPS! Kinek nem telik denevérre ugye ....