Ritkán mesélek magamról. Szinte soha. Teszem mit tennem kell. ... Most kivételt teszek.
Kevesen emlékeznek már, de kora ifjúságomban indiánnak nevelődtem. Később aztán, ha szakítani nem is szakított velem a törzsi tanács, de új ösvény jelölték ki nekem.
A tanács indokolása az volt, hogy nem voltam képes egyes tradíciók befogadására, jelesül, hogy nem tisztelem az elmebetegeket. Mai napig így van ez.
Viszont igen sok volt azon dolgok száma, amit megtanultam s elfogadtam.
Mint például azt, hogy: -"A sas nem vadászik legyekre."
S mert ezt a bölcs mondást magamévá tudtam tenni, a kettőt úgy alkalmazom, hogy bár nem tisztelem, de elviselem és nem bántom az elmebetegeket.
Az utóbbi időben, sok tanításra kell visszaemlékeznem.
Jól eszembe véstem a vadásztant is: -Fiam. Ha bölényre vadászol, nem téríthet el a prérikutya vinnyogása. Ha szarra lépsz, menj tovább, majd lekopik.
Okulásként megosztok két indián bölcsességet:
- "Ha megdöglött a lovad, szállj le róla."
- "Hallgass türelemmel, mert különben a saját nyelved fog megsüketíteni." ( forrás )
Van egy ősi mondás, amit sajnos megszegtem párszor, és azóta be is bizonyosodott az igazsága: -"Az ostobáknak adott tanács dühöt szül."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése