Magyar termék!?

Most aztán változtatok témát. Már legutóbb sem bökdöstem a hatalmat. Na jó! Egy kicsit. Most sem fogom. Na jó! Azért kicsit. Most szentségeljek a négynapos matrica miatt? Hát nem! Komplett idióták ezek. Abból fogyott a legtöbb, milliárdokat hozott. Majd baszok megvenni két hétre valót kétannyiért mint eddig, ha felugrom egy hétvégére Budapestre rokonlátogatóba. Vannak másfelé, más utak is.
Nem csak én leszek ezzel így.
Vagy füstölögjek valami máson? Minek? Ezek úgyis addig feszegetik a pofozós láda fedelét, amíg kinyílik.
Csak ki kell várni.
No persze lesznek majd helyzetek, mikor nem lehet kussolni.


Addig azonban kis más. Itt van a képen ez a pár fej fokhagyma. Egészen pontosan kilenc fej, 500 g és 50-70 milliméteresek. Mi ebben a hír? Semmi. De majd lesz. Ez így 590 inflálódott forint. Megér annyit? Meg. Sajnos. Hogy miért sajnos? Üsse kő, elmondom.
Van rajta címke, rajta magyar névvel, magyar irányítószámmal, a hozzá tartozó faluval. Sőt! Telefonszámmal. Aztán meg ...származási hely: Kína!
Nem voltam rest és rákerestem a határ menti falura. Azt írja az ismertető végén:
"-A lakosság zöme fóliás primőr zöldségek termesztésével foglalkozik." No persze, ez nem primőr! Azért olyan rohadtul messze sem esik a fokhagyma a profiltól. Nem de?

Nem is akartam elhozni. Megkerestem a magyart. Megtaláltam. Hasonlóképp szépen hálózva. Három szem. Darabra árulva és nagyjából 30-40 milliméteresek. Árban?
Árban .... nos majd annyiért a három nyamvadék, mint a kilenc kínai! Még azt sem mondhatom, kis kínai! Egy szó mint száz, otthagytam a Magyart.
Mert nem éri meg. Megvenni nem éri meg. Azt viszont marhára nem értem, hogyha Kínából érdemes elcipelni idáig, depózni, csomagolni, szétteríteni ..... és még így is olcsóbb!
Akkor miért nem megy ez nekünk? Mitől lett ez olyan kurva nehéz? Nem is oly régen még ment. Még én is láttam. Sőt csináltam is. Ha a paraszt -bocsánat őstermelő- kiment az ágyások közé dugni, akkor abból lett valami. Ha fokhagymát dugtak, akkor az, ha mást, akkor meg más. De lett! Szép is, kívánatos is, fogyasztható is és főleg eladható! Most miért nem megy ez? Mitől lett kevés, kicsi de drága és eladhatatlan?
Anno, ha valaki elment Kínáig, utána útikönyvet írt és nem hozott fokhagymát.
Mert a miénk nagyságrendekkel jobb volt a rohadt életbe is!

De nem csak a fokhagymánk. Soroljam? Tele voltunk hungarikumokkal a mezőgazdaságban is és simán tápláltuk nem csak magunkat, de másokat is. Miért kellett szétcseszni az egészet? Nem a TSZ-ekről beszélek! Ha szétverték, hát szétverték. De miért kellett szétverni a földművelést, a tudást, a lehetőségeinket? Adottságainkat tekintve nem tízmillió, de akár tízszer annyi embert is táplálhatnánk.
Ehelyett mi veszünk már mindent. Mindent! Még a hajdan volt hungarikumokat is.
A vöröshagymát, fokhagymát, paprikát! Ne is említsem a mangalicát, vagy a magyar tarkát, szürkét. Mert az argentin marha is olcsóbb mint a miénk! Miért?

Mitől lettünk mi ekkora nagy "marhák"? Ekkora balfaszok mitől lettünk?
.