Csak nézd a képet, én meg teszek hozzá kis adalékot.
Napok óta készül a szélvédett oldalon, ott ahová a felkelő nap is hamarább veti téliesen gyenge sugarát. Amíg veti. Kartonból, nagyobb ruhaanyagokból, falapokból kerül a szárnyék.
Fedele még nincs. Vagy nem is lesz.
Esténként gyenge tűz pislákol itt, szabadon.
Afféle visszafogott tábortűz. Kevés fénnyel, kevés meleggel. De meleggel.
Nem kivágták fűteni, hanem feldíszítették. Gondolom abból, amit a kukákból kinyertek És feldíszítették azt a nyomorúságos szárnyékot is.
Emberek élnek így!
Hazatérők. Hazajöttek karácsonyra.
Hogy miért gondolom így? Azért, mert ott állt még néhány éve a hajléktalanok szállója. Egy hosszú barakk. Aztán elbontották valami okból. Nem kutattam az okát.
Egyszer csak nem volt ott. Most viszont ott vannak a valamikori lakók.
Nem tudom meddig lesznek ott. A kormányzati törekvések afelé mennek, hogy ne sokáig. Keményen akarja őket büntetni a hatalom. Aztán ha nem fizet -ugyan miből fizetne- és nem is tanul a büntetésből sem, akkor börtönbe vele.
Elveszi tőlük a hatalom azt a kevés dolgot is, ami még az övék. A szabadságukat.
A szabad karácsonyukat. A saját nyomorúságukkal díszített fájukat. A földönfutók karácsonyfáját. Talán az utolsó örömüket is ebben az életben
Kellemes Karácsonyt! Mindenkinek! Mindenkinek?
.
Nem hiába rajzoltam én Hitler bajuszt, egy a nyugdíjast megszólító levél képi illusztrációjára. Mert amit a hajléktalanokkal művelnek, meg a szegényekkel igaz konszolidáltabb megoldásban, de végső soron ugyanaz, mint SS végső megoldása.
VálaszTörlésSzomorú ez az egész...
VálaszTörléshát és akkor komolyan mondom: ne legyek hálás és sírjon a szám, mert a gyerekkel úgy irattam a kívánságlistát a Jézuskának, hogy közöltem: a büdzsé szerényebb idén, mint tavaly, olyasmire vágyjon, ami nem drága. Még mindig kiváltságos a helyzetem azt hiszem.
VálaszTörlésJók ezek a képek, jó ez a bejegyzés, kell: a gyerekem 5 évesen akkor értette meg és hagyott fel az anyagi dolgok után való hisztivel ( a vággyal nem, dehát egy gyerek igenis vágyjon :) ) amikor face to face látott egy hajléktalant fagyoskodva összekuporodva aludni egy padon...
szomorú és egyben megható...
(és bár nem tartozik a tárgyhoz: tudok kommentelni ;) )
Erről jut eszembe: http://muzsiattila.blogspot.com/2011/01/tiz-lej.html
VálaszTörlésNekem meg ez: http://apa54.blogspot.com/2011/10/hajlektalansag.html
VálaszTörlés- Ej, ej! Te kis grafikus. :)
VálaszTörlés- Több mint szomorú. :(
- Kiváltságos? Attól függ, hogy felfelé néz az ember, ahonnét csúszik le, avagy lefelé, ahová épp csúszik. Köszönöm szépen.
Az jóóóó, reménykedtem a sikerben. :)
- Köszönet a linkért, valahogy eddig elkerültem
- Neked is köszönöm, mert az ismétlés soha nem árt. Főleg ha már kicsit feledékeny az ember. :)
Ilyenkor van az, hogy csak sírni tud az ember.
VálaszTörlésTudod kedves Bohóc, mennyire tisztelem én ezeket az embereket, mert ezek, ha nyomorúságos körülmények között élnek is, nem felejtettek el embernek maradni...
Szeretettel
Magdi
Tudom. Olvasom a verseid és abból kiderül hogy mekkora nagy szíved van. :))
VálaszTörlés