Én a mentők mellett állok

Íme, itt van egy újabb lehetőség arra, hogy mutassunk valamiféle összetartást, egységet, egyetértést! Itt van a lehetőség, hogy kiálljunk valakik, valami mellett! S egyúttal magunkért is!
Itt a lehetőség!

Itt volt a lehetőség!
Mert ahogy eddig számtalan alkalommal szalasztottuk el, úgy elszalasztjuk ezt is.
Mert gondolom én, ahogy eddig egy megsértett, meggyalázott, megtaposott csoport tiltakozása mellé sem álltunk oda, úgy nem állunk most a mentők mellé sem!
Magukra hagyjuk őket! Magukra hagyjuk őket a bajukkal!
De azt majd természetesen továbbra is elvárjuk, hogy ahogy eddig sem, úgy ők ezután se hagyjanak bennünket a bajban magunkra.
Nekem már volt szükségem rájuk. Földi egységeikre is és a légire is! És ők jöttek. Kirángattak a bajból, segítettek, megmentettek.
Kinek kinek mi íródott a sorsok könyvébe azt nem tudhatja. De az bárkinek benne lehet, hogy egyszer szüksége lehet rájuk. Vagy ha nem neki, hát közelijének!
Nem kívánom senkinek, csak mondom mindenkinek!
Én mellettük állok! Erre bíztatok mindenkit.
És mindenkivel szembe állok, aki nem átallja még fenyegetni is őket!
Fenyegetni! Fenyegetni merészelik őket azért, hogy ki mernek állni és el merik mondani a sérelmeket, a visszásságokat, a sértéseket, a mellőzöttséget, a meggyalázást, a támogatottság hiányát, a hazugságokat!
Most ők vannak soron.
A profi hazugok hazudnak nekik, róluk és szembefordítják velük a hiszékenyeket!
A többség pedig megint közömbös lesz, gyáva és hitehagyott!