Mentálisan retardáltak (időrablók)

Tudom, hogy nem szép ez a cím így és nem szép ilyet mondani embertársunkra, de az a helyzet, hogy nem tudom szebben megfogalmazni. Na jó! Bevallom, tudnám. Tudnám, de nem akarom. Csúnyábban is tudnám, de úgy sem akarom.

Azokról beszélek kiknek a fejébe nem csipet ültettek ahhoz, hogy irányítani tudják őket, hanem hagyták magukat elsodorni Hagyták, hogy a kormányzati gyűlölet cunami elsodorja őket, most önként és dalolva sodródnak és isszák a szökőár által felkevert, felkorbácsolt undorító, mérgező moslékot.
Ezek a szerencsétlenek annyit ittak belőle, hogy az megmérgezte a lelkük, megmérgezte az elméjük. Nem sajnálom őket, kihalt már belőlem a sajnálat. Nem érdemlik meg.
Nem érdemlik meg, mert önként ugrottak és önként hagyták magukat sodorni.
Élvezettel sodródnak, élvezettel isszák a mérget és élvezettel okádják rá környezetükre. Nem érdemlik meg, mert kísérletet sem tesznek, tesznek arra, hogy kikeveredjenek a mocsokból. Nem akarnak! Sőt! Elmondásuk szerint ott érzik jól magukat, isszák az újabbnál újabb moslékadagokat. "Irigylem" a gyomruk!
"Irigylem", mert olyan gyomorral vannak megáldva ami mindent bevesz. Az agyuk nem irigylem! Azon nincs mit irigyelni! Mert az nem vesz be semmit, csak azt amit a gyomruk!
Csak a moslékot! Csak a mérget, a szennyet!
Egészséges táplálékon ezek már nem tudnak létezni! Kell a méreg, mint narkósnak a napi lövés! Meg is kapják. A csapból is már a kormányzati szenny folyik.
Ezeknek a szerencsétlen "bolondoknak" egy része már olyan mint a zombik.
Ha élő elmére akadnak akkor megpróbálják megmarni, megmérgezni, felzabálni.
Sokáig, nagyon sokáig voltam irányukba szánalommal, mert hát láttam a fertőzötteket ismerőseim körében is. Szántam őket, megpróbáltam velük normális diskurzust folytatni. Megpróbáltam velük úgy beszélni mint az egészséges elmékkel.
Érvekkel, észérvekkel, belátással, udvariasan, nem bántón, nem gyűlölködve. Megpróbáltam jobbító szándékkal. Nem gyógyító szándékkal! Nem voltak és nincsenek is illúzióim! Minimális elvárással voltam csak. Amit én nyújtottam azt vártam el!
Hátha attól kicsit tudatukra ébrednek s legalább megpróbálkoznak a gyógyulással.
De nem! Inkább megpróbáltak megmérgezni. S mert nem ment, hát beszennyezni.
Észérvek, érvek helyett a szennyből kiragadott paneleket, mocskot dobálták nekem, nincs már egy önálló gondolatuk sem!
Udvariasságom sértésekkel, bántó szavakkal viszonozták. Visszafogottságomra az volt a válaszuk, hogy én gyűlölködök!
Elég volt!
Bár tanultam anno kommunikációt, készítettem anno riportokat mentálisan sérült emberekkel, de nem fejezhettem be a kurzust és ennél fogva nem is vagyok én egy Csernus doki!
A mentális retardáció tulajdonképpen egy kóros állapot, amikor a szellemi képességek fejlődése elmarad, megreked egy bizonyos szinten. Szellemi visszamaradottság.
A szóban forgók esetében is, az ok kideríthető. Mit kideríthető! Tudott.
Rá kellett döbbenjek, hogy esélyem sincs, s ráadásul az elviselésükkel rákényszerítem a környezetem is arra, hogy a "szellemük kipárolgását" elviseljék.
Elfogyott irányukba a türelmem, nincs már tartalék empátiám rájuk!
Elnézést kérek mindenkitől, ki miattam, vagy rám való tekintettel elszenvedték a jelenlétük. A továbbiakban nem kell.
A két legsúlyosabb esettől megszabadultam, a lehetséges újabb jelentkezők pedig, ígérem nem kapnak ekkora, ennyire hosszan tartó esélyt.
Legjobban a rájuk pocsékolt időm sajnálom. Ablakon kidobott idő! Elvesztegetett, elveszett idő! Naiv módon odaajándékoztam az időrablóknak.
Többé nem adok időt arra érdemteleneknek!