Jól tudták eleink. Nemhogy ritkán jó, de általában rossz. És nem mindig csak rossz, de nagyon sokszor veszélyes is!
Némelyik igen nagyon veszélyes lehet!
Mint például az a kivágott fémcső csonk, és mellette a fémnyárs, amelyek a járda és az úttest közt áll ki a földből. (Felkiáltójeles kép.)
Nagyon régóta!
2010.november 24-én fényképeztem le először és írtam róla "Szakmunka?" címmel!
Most is azt mondom, ez nem szakmunka, hanem szar munka! Veszélyes, szar munka!
És évről évre gyűlik a szar munka nyoma! Mert annak a maradékát sem voltak képesek nyolc év alatt eltakarítani. Vélelmezem így lesz a többivel is, az újabbakkal is.
De van a fotók közt olyan is, amelyik nem a járda melletti zöldterületen a földből kiálló botlót mutat, hanem a járdából kiállót. A mozgóképeken, közvetlenül a Vlad Tepes (Karóbahúzó Vlad) emlékére állított, hegyes karó utáni képen. Kötegnyi acélszál csonkját rejti a fűcsomó a járda közepén! Az sem mai "szakmunka". A vásártér hátsó bejáratához közel lehet megtekinteni ha valaki személyesen is kíváncsi lenne rá, vagy esetleg leellenőrizné az általam előadottak valóság tartalmát.
Csak egész nyugodtan! Több szem többet lát, s mert nem kamu, engem csak megerősít!
Az a kis kék "zászlócskával" díszített csőcsonk. Az meg majdnem a NAV irodaépületével szemben látható. Majd ha rákerül a sor, akkor a NAV előtti járda is megér egy misét.
Mint kiemelt, fontos, nagy ügyfélforgalmat bonyolító objektum előtti járdának kinevezett botlópálya szakasz, biztosan befér majd a Kaposvár járdái képsorba.
Visszatérve a kék "zászlócskára. Nem a béke, nem az ENSZ kék zászlaja, hanem kisebb nejlonzacskó. Megtelt a cső! Ilyenek vagyunk mi emberek! Már akik!
A mérete, színe alapján pont olyan, mint amilyenbe a kutyaszart szokták gyűjteni a gondos gazdik. Ezek a gazdik csak annyira "gondosak", hogy lusták elcipelni a kukáig. Hát kérem! Ez is szar munka!
Fotóalbum, - Ez is Kaposvár -
Még egy érdekesség, csak kicsit más. Mikor arrafelé jártunk, este nyolc felé, egy idősebb cigány asszony épp végzett a hosszú járdaszakasszal, kisebb kupacokba söpörte össze, fém lombsöprűvel, a már rég lehullott és megszáradt hársfavirágokat. Végig az iskola mögötti hosszú járdán, volt vagy egy tucatnyi kupac. Az egyik mellett egy koszos lepedőféle, a Békevár környékén meg állt egy sötétkék pickup egy kigyúrt, nagydarab sofőrrel és egy fiatalabb szintén cigány asszonnyal. Nem láttam, hogy felrakták, de úgy másfél óra múltán, mikor visszafelé jöttem, már sem pickup, sem népség, sem kupacok. Nos, a többit mindenkinek a képzeletére bízom.
Én mindenesetre kijelentem, hársfateát csak a magam gyűjtötte virágból főzök!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése