Néha besokallok a tuskóktól

Tettünk egy kiadós sétát, át az erdőn, végig a félszigeten Toponárig, majd vissza kikötőnkig. Nem túl hosszú, de azért kiadós, és ennyire volt időnk. Vittem fotómasinát is. Naná!
Nagy károkat tett a vihar, akkor épp nem voltunk idehaza, úton voltunk. Sok fát tört derékba. Zömében fenyőket. A tölgyek meg dőltek.
Tövestül. Sétáltunk, én fotóztam, beszélgettünk.
Néhányan futottak, még többen kerékpároztak.
Szép volt minden, hangulatos, leszámítva a derékba tört fákat, egészen addig, míg szembe nem kerekezett az első tuskó!

Még az elsőt jól viseltem, csak kicsit morogtam, de a másodiknál már besokalltam.
Arról van szó ugyanis, hogy a betontengerben viszonylag hosszan elbírom a tuskókat, mert az az életterük. Ott "teremnek"! De a szabadban már nehezebben viselem.
Mert a természet meg az én életterem, én meg ott "termettem".
Az teljesen megszokott, hogy Somogy nem az Őrség. Ott még divat köszönni. Falun is, erdőben is, mezőn is. Errefelé ez már nem dívik. Én is leszokóban vagyok a vízparton, mert felingerel ha ráköszönök egy sporttársra és nem fogadja. Valaha ez úgy volt, hogy legalább az "egyívásúak" köszöntötték egymást. Például a kutyás a kutyást, a horgász a horgászt, az erdőjáró az erdőjárót, stb.
Mostanság meg, fut, teker, lohol, megy mindenki mint a homály. Ez persze még nem baj.
A baj ott kezdődik amikor a másikat semmibe veszi!
Egész úton az aszfaltsáv szélén mentünk, én Meli mögött baktattam, majdnem a nyomában, csak féltestnyire kintebb. Mert keskeny az út, nem akartam zavarni a hátulról száguldó kerékpárosokat.
Erre megjelenik szemből ő tuskóssága és el kellett lépnem, mert ha nem elkap a kormány végével. Az elsőt még viseltem, mert fiatal fasz, nagy sebességgel, biztosan későn észlelt. Majd jött a második.
Korombéli, úriembernek látszó tuskó. Asszonykával szintén. Asszonyka fél biciklinyi előnnyel, tuskó api meg mellette. Komótosan karikáztak.
Volt ideje látni az egyenesen, hogy övék az út kétharmada, kicsit még jobbra húz és simán megyünk az utunkra, ahányan annyi felé. De nem! Ő már ugyan ki nem tér!
Pökhendi, gunyoros tekintettel simán elgázol, ha el nem lépek!
Naná, hogy eldurrant az agyam! Nem tudom mennyit hallott belőle, de leszarom!
Néha megkísért ilyenkor -mint a pizzafutároknál járdán, mi van ha nem lépek el, és ő meg fejest ugrik az árokba? Nem visz rá a jóérzés!
Erről a tuskóról meg, merthogy felingerelt, eszembe jutott az előző nap.

Meglátogattuk fiamék Somogyaszalóban. Jó idő volt, a gyerekek kikívánkoztak.
Aki ismeri Somogyaszalót az tudja, hogy van egy rész amit a helyiek "Novella" néven említenek, ez amúgy a Rákóczi utca. Zsákutca. Ott leginkább nincs járda, ahol meg van, ott olyan. Mindenki az úttestet használja. Gyalogos is, autós is, gyerek is.
A gyerek meg játszik! Mi más tennivalója lenne egy gyereknek?
Nem voltunk magunk. Két anyuka, két apuka, két nagyszülő és összesen öt gyerek.
Jött egy autó. Nagyon jött!
Annak ellenére, hogy két anyuka, két apuka szaladt összeterelni a gyerekeket, igen látványosan későn kezdett befékezni és mert a szülők gyorsak voltak, leterelték a kicsiket ránk sem pillantva elrobogott.
Mint megtudtam, nem az utcában lakik, csak ott is van egy háza, meg műhelye gépekkel. Tehát, ahogy a menyem fogalmazta, tudhatná, hogy, ...
Na de! Mi az, hogy kell tudnia? Nem lát a barom?
Mégis! Mit képzel az ilyen pökhendi tuskó? Mit gondol, hogy szülőkre hozza rá a frászt, gyerekeket veszélyeztet holott láthatja igyekeznek összekapni a kicsiket!
Abban az utcában mindennaposak a tuskók! Merthogy az utca végén van a helyi fogadónak egy hátsó bejárata, arra száguldoznak a futárkocsik, az anyagszállítók, a vendégek egy része és a helyi barmok!
A kisgyermekes szülők már néhányszor próbáltak kérni, de az a válasz: -nincs sebességkorlát, megengedett az ötven!
S miért nincs sebességkorlát polgármester asszony? Miért nincs fekvő rendőr? Mert még nem történt meg a baj?
Én azt javasolnám a kisgyermekeseknek, adják írásba a kérést és írják alá mind, meg még aki az utcában helyesli. S akkor majd kiderül, hogy a polgármester asszony mennyire törődik a faluval meg a lakóival?
A tuskóknak pedig üzenem: -többet ésszel, mint ész nélkül!