Cím

"Ha sírni látod a bohócot, tudd meg, hogy miattad sír: arcán gördül végig minden, MIT A SZÍVE MÁR NEM BÍR...." /Annalíz küldte/
A képek nem feltétlen illeszthetőek az íráshoz. Vagy igen, vagy csak vannak. De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

2019. január 24., csütörtök

Ne vágd ki csak úgy az ablakon.

Nem árulom el, hogy hol vettük!
Csak nézd meg, jegyezd meg és hagyd ott!
Innál egy sört? Akkor ne ezzel kezd, mert ezzel meglehet szomjas maradsz. Ha szerencséd van, akkor elsőre még nem, de másodjára már jó eséllyel. Nem drága, de gagyi.
Ez itt a képen, történetesen az első kupaknál már felmondta a rendeltetése szerinti szolgálatra az esélyt. Kinyílott mint a tubarózsa.

Pedig óvatosan bántam vele. Becsület szavamra mondom, óvatosan! Szépen, gyengéden, finom mozdulatokkal nyitottam, nehogy a kupak középen meghajoljon. Mert arra szántam, hogy visszateszem az üvegre -természetesen a tiszta, kimosott, kiszárított üvegre- minekutána kiittam az alatta lévő nedűt. A kupak nem is hajolt meg. A nyitó annál inkább! Nemcsak meghajolt, de meg is roppant. Roppant frankó termék! A műanyag megroppant a fém meghajlott. Ezeket nem tesztelik? Csak rázuhan egy okos a rajzasztalra, leskicceli a formát oszt mehet a fröccsöntödébe? Vagy a kivitelezésnél csúszott bele a hiba? Kellett a normális fém máshová, például az Audi gyárba, ennek meg gondolták jó lesz a "biliacél" is.
Hát nem lett jó! Nesze neked környezetvédelem! Nesze neked műanyagok visszaszorítása. Ez a kacat gyakorlatilag a gyártósorról mehetne az újrahasznosító telepre. Mehetne, ha ... Ha előtte nem kellene valakivel kifizettetni! De ki kell! És itt a baj! Mert a nálamnál idegesebb vevő nem fotózza, és blogot sem ír róla, hanem kikúrja az ablakon! És a műanyag szemét máris ott van a természet lágy, műanyagos ölén.
Nagyon szépen kérlek benneteket! Az efféle szarokat is vigyétek el a szelektívig!

S hogy miért írtam ezt ennyire hosszan? Mert nehezen lyukadtam ki a végéhez.
Mert ezt kellene csinálni a politikai és a közéletben is. Nem az egészeket vágni ki az ablakon, hanem szelektálni. A hasznosíthatókat -mert nem minden szemét- kiválogatni, a nem hasznosíthatókat pedig félretenni. Mind. Egyik oldal egyik szélétől a másik oldal másik széléig. Oszt utána, a hasznos dolgokból gyúrni egy nagy masszát, aminek nem kell utána homogenizálódni, elég ha addig egyben marad amíg letisztul, és kiválasztódik belőle, a mi s mire jó?
Meggyőződésem, hogy ez csak így célszerű, ésszerű. Mert az sem jó, hogy kivágjuk az ablakon, mert attól még ott lesz és csak a környezetünk szennyezi, de az sem jó, hogy megőrizzük mondván majd csak valamire jó lesz, mert akkor meg csak halmozzuk a szemetet amíg már lépni sem lehet tőlük. Most épp itt tartunk. Ideje volna nekiülni s kőkeményen, érzelmeket félretéve, józan ésszel válogatni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése