Ma erősen borongós és egy kicsit esős volt az idő. Nem épp a legjobb időjárás egy városnéző körtúrára. De azért miért ne? Annyira nem voltak a látási és az útviszonyok "rázósak", hogy ne lehetett volna élvezni Kaposvár rejtett szépségeit.
"Csak csendben, csak halkan, hogy senki meg ne hallja"! ........ Úgy érzem ez sikerült.
Szép város Kaposvár. Annak ellenére is szép, hogy több helyütt is most fel van túrva, hogy helyenként szemetes, gondozatlanak tűnik, hogy itt-ott omlik és romlik, hogy az emberek érdektelenek, sok az elkapott tekintet, a leszegett fej, a lesütött szem.
Mindegy. Nem felpanaszoltam, csak úgy mondom. Ha a többségnek így, ez tetszik!
Ha a többségnek így jó! ..... Azért nem volt egy rossz túra. Találkoztam pár ismerőssel. Régiekkel. Ugyanazokkal. Láttam pár vidám embert is. Integettek, mosolyogtak.
Nagyon kitűntek. Mert ritka! Mert kevesen vannak. Egyre kevesebben.
Lassan mentünk, hogy mindent lássunk. Szép város Kaposvár. Amit láttam mégsem tetszett. Mert bár szép, nem volt sok látnivaló. Nem volt "igazi" az élet.
Csak a sok rohanó, csüggedt, ázott, leszegett fejű, lesütött szemű ember! Mintha csak a reménytelenség jött volna szembe ... kísérte a sötétség.
Nem tudom hát! Ha nektek jó ..... nekem miért nem mindegy? Mikor én voltam bajban, kinevettetek, kigúnyoltatok, élcelődtetek, kárörvendtetek, "leköptetek"!
Jobb is, ha lesütitek a szemetek! Jobb! ..... Én meg többet nem kérdezek.
Csak tudjátok .... ha majd egyszer felemelitek a fejetek, feltekintetek, rám néztek, már nem biztos az, hogy tudni fogom azt, mit is üzen a nézésetek?
Lehet, már nem értem meg. Lehet addigra már elszokom tőle. Az is lehet, addigra már nem is akarom megérteni!
Mert én többé egy lépést felétek nem teszek. Járom a magam útját, figyelek, várok.
Csak egyre vigyázok. A fejem ne kelljen leszegnem, a szemem ne kelljen lesütnöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése