Erről a hazai helyzetről nekem egy réges-régi kiszólásom jutott most eszembe.
Szoktam volt mondogatni anno, mikor bolondoztunk, hülyéskedtünk.
Emígy: -de hülyék is vagyunk. De én nem!
Akkor azt hittem jópofa vagyok. Mostanra meg az a meglátásom, ez a magyar mentalitás!
Ez a génjeinkbe van kódolva!, Szinte, tán mindenkiébe? Ezért aztán a társadalomba is.
Merthogy ez a fajta mentalitás tűnik elő lépten-nyomon. Mindig a másik a hülye, a másik a hibás, a vétkes, az elkövető, a stb. De én (mi) nem!
Ezt tapasztalom a kis embertől a legnagyobbig. A beosztottól a vezetőig, a kisebb szervezetektől az állami szervezetekig. A legmagasabb közjogi funkcióig.
Ezt láttam szinte egész életemben és ezt hallgatom a nagypolitika színpadáról is a rendszerváltás óta. A másik! Mi nem! A másik!
Tele van vele a "tö.öm"! Ezzel az egész mutogatós játékkal.
Minden azért van, mert mindenki hülye, csak mi nem!
Szinte már üdítőleg hat, ha feltűnik egy-egy kicsit kritikusabb hang is.
Aztán kiderül ..az sem volt egészen őszinte. -Hiba volt hogy nem figyeltünk eléggé .......
Jobban kellett volna, mert ezek hülyék! Mi nem!
Mikor lesz az, mikor végre eljutunk oda, hogy legalább azok közül páran, kikre elvileg felnézni kellene, vállalják a döntéseiket. A rosszakat is!
Vállalják felállnak és elmondják. Megváltoztatják, vagy felállnak és mennek.
Mikor lesz már egyszer vége ennek az össznépi Magyar társasjátéknak?
Fel kéne már hagyni ezzel a másik a hibás, de én soha nem ....nekünk ne mondják meg mások, mert mi jobban ....nekünk ne okoskodjon senki ....mert az okosak mi vagyunk!
Ha néha lenne önkritikánk is, hát hitelesebbek lennénk.
Hitelesebben hangzana a szlogen: -a mi dolgunkba ne szóljon bele senki!
Tudod, a szakmai múltam arra tanított meg, hogy mindenki hazudik.
VálaszTörlésEgy készülék javításához ki kell kérdezni a tulajdonost, mert abból derül ki, mi is a kínja vele, de hogy miért tört le-ketté-füstölt-ázott, vagy ragad, az a gyerek, az anyós, a kutya, stb. bűne. Ennél már csak a kollégák hoztak hibák szebbek, mert ott még azt is ki kell deríteni, miképpen gondolkozott az elődöm.
Persze, ha valami nekem nem ment (megy), akkor jön a bulldog természet. Hogy nem szabad elereszteni. Visszarakni a már rossznak ítélt részeket, kipróbálni másikban, és a végén egy jót káromkodni, amikor rájövök az eredeti okra, és visszagöngyölítem, mi maradhat eredeti, és mit muszáj cserélni.
Sokszor megfogalmazódott bennem - pl a fogorvosommal beszélgetve - hogy meg sem próbálkoznék a szakmájával. A sebésznek, belgyógyásznak még kevésbé.
Egy beteget nem lehet kihúzni a konnektorból, ha füstöl, vagy elvérzik.
Minél bonyolultabb egy áramkör, annál több alkatrész hat egymásra, és egy élő szervezetben még csak meg sem tudom becsülni, hogy mire mi milyen hatással, és kombinációban hat.
Na ezt konvertáld még az élő szervezetek társas kapcsolatára!
Sem tisztelni, sem fujjolni nem akarom a politikusokat. Egyszerűen nem látom át, hogy mikor mit miért tesznek. Azt érzem, hogy nekem jó, vagy rossz. Undorodni is jogom van tőlük. Különösen, amikor átlátszó hazugságuk mögött még én is felfedezem a 'gyűjtögető' ,'vadászó' ösztönlényt. Pedig olyan természetes.
Lehet, hogy elegendő volna mindig arra gondolni, hogy az az enyém, amit megettem, és ki is jött, mert az keresztülment, és nem vehetik el tőlem.
Szóval igazad van. Mindenki hülye, csak én nem.
.................................................vallom be.
Ez egy furmányos mondás, olyasmi, mint a "ha valamelyikünk előbb hal meg, én megnősülök..."
VálaszTörlésTökéletes emberek földjén élünk XD
VálaszTörlésEgy ismerősöm mondta mindig... "Tökéletesen tökéletlenek vagyunk, mi emberek!"
Egy multicégnél figyelem az embereket, az elnyomók csak páran vannak az elnyomottak több ezren, ja ez más történet vagy még sem??? Hiszen az elnyomók a TÖKÉLETESEK! A pórnép pedig a tökéletlen, hibázós biorobotok....