Miért is ...?

Ókor-ókor elgondolkodom rajta -néha még írás közben is-, hogy miért is "rugózok" itt rendszeresen? Mi a francért irkálok?
Sokkal egyszerűbb lenne kimenni valahová a mezőszélbe és ordítani egy nagyot, esetleg köpködni kicsit. Vagy nagyot. Egyszerűbb lenne, mint itt viszonylag kulturáltan megfogalmazni. Csakhogy!

Naponta kajabálni, az kész hangszálgyulladás lenne. Nem vagyok én operaénekes! Köpködni meg ... Naponta? Kész kiszáradás!
Amúgy meg nem a stílusom. De nem ezek a fő okok. Ez csak a duma része volt.
Azért írok inkább, nehogy bévül maradjon. Vannak dolgok -persze lényegesen több, mint amennyit meg is írok-. aminek ki kell jönnie.
Mert amennyiben bévül marad, akkor csak feszít. Ha meg feszít, akkor idegesít is.
Magyarán, kiírom magamból. Van aki kidumálja magából, én kiírom. Jobbnak tartom, mert így nem terhelem rendszeresen a közvetlen környezetemben élőket. Ők kénytelen hallgatnának, vagy azt mondanák kussoljak. Kész konfliktusforrás. Itt viszont más a helyzet. Aki akar olvas, aki nem az odébb kapcsol. Aki akar reagálni, az megteszi, aki nem az magában tartja. Nincs benne semmi muszáj faktor!

Itt van például a mai hír. A lengyel kormány is átgondolta és el is készítette a  fegyveres erők új nyugdíjszabályait. Szerzett jogokhoz nem nyúlnak!
Magyarán mondva, aki már szolgál, az azokkal a feltételekkel mehet majd el amelyekkel vállalta a szolgálatot. Aki meg már elment, az lerendezett!
A 2013 után belépők már "csak" 25 év után 55 évesen mehetnek nyugdíjba. Merthogy eddig 15 év után lehetett nyugállományba vonulni. Így is lehet.
Így is lehetett volna!
Azóta sem látom, miért kellett ezt nálunk így csinálni? Miért? Vannak elképzeléseim, de nem vagyok benne biztos, nem vennék mérget rá hogy jól sejtem.
Túlságosan érintett vagyok ahhoz hogy teljesen objektív legyek, főleg ha rendre dühítenek! Idézek egy példát.
"Ünnepi beszédében Orosz Zoltán altábornagy ............ Emlékeztette a tisztjelölteket: választott hivatásuk egy életre szól, egész embert és teljes önátadást kíván, illetve nem ritkán veszélyes is: a nemzet, a haza azonban hálás, és értékeli a meghozott áldozatokat." (Itt az eredeti teljes!)
Én meg emlékeztetem az altábornagy urat, hogy tudom mit kíván a hivatás és már azt is tudom mit jelent a hála érte. Tehát ne emlékeztessen rá! Szükségtelen.
Én viszont emlékeztetném a történtekre! Továbbá kérdezném. A "leszámoláskor" hol volt?
Hol hallatta a szavát?

Végül, de nem utolsó sorban és nem végezetül. Hogy miért itt kérdem ezt? Mert már nem járok állománygyűlésekre. És ha járnék? Még a Kádár rendszerében sem voltam hajlandó kérdezni, ha előre be kellett adnom írásban.
Egy szónak is száz a vége, nem lehetett kérdezni szabadon és megint afelé megyünk hogy ne lehessen. Meg lehetőleg beszélni se. Sajnos a hallgatás elősegíti ezt a törekvést. Na, ezért is írok! Is! Mert én nem szeretnék ebben segíteni!

Ki is nyilatkozta, hogy.......? Nem emlékszem. Nem is lényeges. Lényeg az, hogy egy civil csoportosulás hangja mondta: -jelentős számban telepedtek a mozgalomra ellenérdekeltek. Katonai szlenggel, téglák, hírszerzőivel spiclik.
Akkor meg ...?! Akár kérdezhetek itt is. .... Majd csak elviszi valaki.
.