Cím

"Ha sírni látod a bohócot, tudd meg, hogy miattad sír: arcán gördül végig minden, MIT A SZÍVE MÁR NEM BÍR...." /Annalíz küldte/
A képek nem feltétlen illeszthetőek az íráshoz. Vagy igen, vagy csak vannak. De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

2012. február 22., szerda

Széthúzás, szét...

Napok óta -gyakorlatilag múlt hét péntek óta- agyalok azon, hogy eleget tegyek egy meghívásnak, avagy ne? Eldőlt. Nem tettem. Hogy milyen meghívásnak és miért nem?
Az első felére könnyű lesz a válasz, a második részére .... nos a helyzet az, most meg azon agyalok.
Fogok is még egy darabig úgy vélem. Mert nem értem, sok dolgot nem értek. Ahogy a dolgokat olvasom másutt, még nagyon sokan nem értik.
Nem kerülgetem tovább, belevágok

Pénteken futottam össze -merő véletlenségből- egy kedves, volt kollégával. Vigyázat a vesszővel! Mert nem, kedves volt és kolléga, hanem kedves és volt kolléga. Nem mindegy!

Szóval. Összeakadtunk, megbeszéltük a legfontosabb történéseket -úgy szőrmentén- majd egy számomra váratlan irányt véve a társalgásban, meghívott a Szolidaritás soron következő többszereplős agyalgására. Belterjes agyalgásra.
Nahát! Ettől lett nekem a gondom. Voltam én már általuk szervezett rendezvényen, sőt olyanon is aminek a szervezését kicsit elszabták és nem ott volt, ahol én tudtam.
Meg is írtam anno mindkettőt. Na de, hogy ilyen tagsági szinten és szűkebb körben folyó "mittudoménmicsodára" én elmenjek....?
Hajlottam rá kicsit. Megvallom őszintén, engem is vonzott Árok Kornél, meg amit képvisel és ahogy beszél. Kónya már kevésbé -anno keveselltem a fellépését- vonzott, de mivel a sajtón keresztül látok leginkább a dolgokra, akár valamelyest tévedésben is lehetek.
Emiatt is -a korlátozott rálátás- volt a hezitálásom oka a Szolidaritás mozgalommal szemben is. Viszont bárhogy is igyekeztem utánuk "menni", soha és sehol nem tapasztaltam azt az átütő erőt, akaratot ami kell egy valamire is való mozgalom megindításához, erősítéséhez. Lassúak, langyosak, "kevesek". Nekem.

Eldöntötték helyettem, ők maguk. Árok Kornélt úgy vágták ki maguk közül, mint macskát szarni! És nem értem! Miért? Nem írok itt le mindent pro és kontra, mert akit érdekel a dolog az már érti, vagy ha érteni akarja hát utánanéz. Nem nehéz.
Amit én ebből látok és levonok, az a széthúzás. Úgy tűnik hogy a társelnökök valami okból egy ellen fordultak és ezzel nem csak egymás közt, de a tagságban és főleg a helyi szervezők közt okoztak hatalmas zavart, következésképp széthúzást.
Tucatnyinál is több helyi szervezőről olvastam már, ki lemondott. Mások meg -eleddig aktív tagok- csak simán elfordultak a mozgalomtól. Számomra érthetetlen ez az egész.

A "Bohócforradalom" két emblematikus, sőt meghatározó figurája fordult szembe egymással. Volt ennek már előzménye is. Az már hosszú lenne!
Az eredménye? Majd ezután lesz mérhető igazán! Náluk.

Nem velük kapcsolatosan, de ma hallottam egy véleményt kormányhoz közeli oldalról. Valahogy akként szólt, hogy az illető minél több ellenzéki csoportosulásra, szerveződésre, pártra vágyik. Merthogy akkor az, mind a vezető szerepre tör, mind a legtámogatottabb akar lenni. Széthúzzák, elaprózzák egymást is, a támogatókat is.
Van, amikor a kormányoldallal értek egyet. Ebben feltétlen!
.

4 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Egyre nagyobbak. Ez nagyon nagy baj!

      Törlés
  2. Divide et impera!
    Sok latin mondást nem ismerek, de ez mindig előbukkan.
    Pedig az evolúció úgy működik, hogy ami nem hasznos, az kiszelektálódik.
    Neked nem hasznos 'oda' tartozni. Neked nem hasznos a nagyokhoz. De a kicsi tömegbázis nélkül még kisebb.
    Az egyén pedig semmi.
    "Kell egy csapat?" Minárik úr sem él már. De ha sem csapat, sem egyén, akkor mi?
    Marad a dialektika.
    Hol itt, hol ott, de legjobb "nem ott".

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az bizony megmarad és ahhoz ragaszkodok is! :)

      Törlés