Menet!

Éhségmenet!
Már maga a tény, hogy egy tiltakozó menetnek ezt a hangzatos nevet kell adni, már az önmagában is elborzasztó. Elborzasztó valóság!
Az a tény pedig, hogy ebből a kormány minden mást érteni -belemagyarázni- vél és akar, csak a nyilvánvaló lényeget és az igazat nem , az  maga a kétségbeejtő valóság.
Kétségbeejtő és rettenetes! De talán kijózanító is lesz. Kijózanító jó néhány elvakult fanatikusnak.
Kijózanító lesz, már persze abban az esetben, ha ráfigyelnek végre a magyar valóságra is. Meghallgatják végre a panaszos, elkeseredett, törődött és megbántott hangokat is. Odafigyelnek végre!
Nem! Tisztelt fanatikusok! Nem a másik oldalra, nem az ellentáborra kell figyelni! De nem is a "nagy vezírre" és nem is az önnön kényszerű hűségükben is rettegő szócsöveire.
A való oldalra kell figyelni!
A valóság most ott menetel hóban s fagyban! Több figyelmet érdemelnének annál, mint amennyiben részük van. Sokkal többet annál, semhogy hű ebek megugassák őket s vessenek eléjük koncot. Nem azt mennek, kérni!
Nem a Fekete Zoltánokra és a Tállai Andrásokra és cinikus ajánlataikra, viselkedésükre kell most figyelni. Nem is a belügyminisztérium kétségbeesett államtitkár mosdatására és nem a Fidesz féle pártpolitikusok, ideológusok kényszeredett, kínos szocizására, mutogatásaira. Nem! Másokra kell figyelni.
A menetelőkre! És azokra, akikért menetelnek! Az éhezőkre!
A meglévőnél sokkal nagyobb figyelmet, szélesebb összefogást és még nagyobb támogatást érdemelnek. Sokakért mennek, nagyon sokakért. És nagyon kevesen!
Én innét -a Dunántúlról- most csak a "szavaimmal" tudom kísérni őket.
De ha egyszer erről a tájról is indul, hát ott leszek!
Kísérjétek őket! Kísérjétek! Mert "kevesek" mennek most a sokakért!
.