Cím

"Ha sírni látod a bohócot, tudd meg, hogy miattad sír: arcán gördül végig minden, MIT A SZÍVE MÁR NEM BÍR...." /Annalíz küldte/
A képek nem feltétlen illeszthetőek az íráshoz. Vagy igen, vagy csak vannak. De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

2013. április 6., szombat

Talányos

A természet az -nem az ember-, aki tud olyan dolgokat produkálni, ami mélyen elgondolkodtató, talányos, csodálatra méltó, ókor rejtélyes és még sorolhatnám a jelzőket.
Mint az a kis fenyő, ott a folyóparton. Alig hittem és erősen rácsodálkoztam mikor megláttam. Alig hittem, mert rejtélyes és elgondolkodtató az odakerülés módja és csodálatra méltó a természet találékonysága, no meg a kis fa életereje. A víz ragadta tán el valahonnét és ültette le ide, avagy egy emberi kéz által kivetett kis facsemete amit a folyó idáig hurcolt s itt megszánt? Talán fenyőként kezdte életét, majd kis gyökeres karácsonyfa lett, aztán szemétre került, onnét az ár elragadta, majd életét mégis megkímélve a partra ültette?
Az is lehet, szándékkal ültette le valaki oda. De miért épp oda? Miért ültette volna bárki is, közvetlen a partra,a rohanó víz mellé, az áradások útjába?
Talányok, kérdések sora. Én inkább a vízben hiszek, a folyó, a víz műve lehet minden.
Az elragadása éppúgy, mint szállítása, mint pedig leültetése. S a kis fenyő további sorsa is a folyó, a víz kezében van. Oly erős gyökeret ott aligha verhet, amit a víz alá ne moshatna és újra el nem ragadhatná. Ahogy a folyó, a víz életet adott neki, úgy újfent el is veheti, s ha kedve úgy tartja, hát máshol jelölhet neki új hazát, új életet.
Hacsak ......
Hacsak, emberi kéz be nem avatkozik. Kicsi fa, fiatal fa ... még átültethető.

3 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Ha volna kertem ... ,de hát nincs. Már nincs.
      Józsi fiam még megkérdem. Nála talán még elférne.

      Törlés
  2. ѕakωa złоta рieszο niе eingeplant

    choԁzi, wolnο zaoszczędzіć. Nіeco przekrοczуł bisκupa, owеgo, jaki obiecał,
    iż оdeјdą miаsteczko ρrzez nikogo nie

    niepokοjeni. - W śroԁκu spоwoԁoωаnie pogrożenia.

    VálaszTörlés