Csak a kinyilvánított nem ...

Politizáljunk kicsit.
Miért is ne? Hisz már nem vagyunk éhgyomorra. ... Nem? ... Én nem, de mint olvasom, hallom, látom, egyre többen vannak. Maradnak is.
Esetleg úgy fekszenek, kelnek holnap ... s mit hoz a holnap? ... Nekik!
Nekik semmi jót. Ők azok, kiket nem hagytak az út szélén, hanem belelökték őket az árokba. Bele, mert kellett az út széle az érkezőknek. ...
S tele az út megint, s mögöttük még érkezők!
S azt hiszitek, hogy a Fidesz ennek ellenére nem számít rájuk?
De bizony számít! Arra számít, ők majd nem mennek el voksolni. Ők sem! S még sokan mások nem. A kiábrándultak, a megcsömörlöttek, a megrövidítettek, a megfélemlítettek, a megsértettek .... sorolhatnám még, ki s miért nem?
De miért nem?!
A Fidesznek legalább úgy szüksége van a ki nem nyilvánított véleményre, mint az igenre. Mert minél több a távol maradó, annál kisebb a részvételi arány, s minél alacsonyabb a részvétel, annál nagyobb arányú lesz a győzelme.
Minden odahaza tartott nem, az a Fidesznek egy fél igen!
Mondhatom bátran, hogy odahaza tartott nem, mert a felmérések adatai szerint közelít a hatvan százalékhoz a kormány munkájával elégedetlenek aránya, a váltást akarók aránya. Viszont az is közel van a hatvan százalékhoz, kik az ellenzékkel is elégedetlenek.
Ezért van az, kevés a biztosan pártválasztó és a biztosan szavazni szándékozó.
Megértem a dilemmát. Csakhogy! .... Csakhogy ez így nem megy!
Azt a fajta demokráciát még nem találták fel, hogy a kormány s az ellenzék alkalmatlanná minősítése okán "csináld magad"! Valaki kezébe bele kell tenni a pálcát és valakiéből meg el kell venni! Kell!
Ha már a többség úgy érzi kell, akkor tegye meg!

Mint választópolgárnak naná hogy számít, ki is lesz a miniszterelnök!? Számít! De ha egyszer azt már eldöntöttük, a mostani nem, akkor nincs helye dacból odahaza maradni és a hallgatással mégiscsak annak adni a voksot, kitől elvenni szándékszunk. Megnyugodhat mindenki, a két legnagyobb erő meg fog egyezni, a kisebbek meg ki fognak egyezni. Ez az érdekük, mert csak így győzhetnek. Mi választópolgárok meg lássuk be végre, hogy Orbánt a fotelban ücsörögve nem lehet megbuktatni. Orbán ellen csak a kinyilvánított nem a hathatós. Már pediglen kedves honfitársaim a nemet egy módon lehet vele szemben érvényesíteni, mégpedig úgy, hogy valaki más meg igent kap. Ez nem tippmix, itt nem lehet döntetlenre fogadni. Vagy határozott igen (határozatlan féligen), vagy határozott nem!

No persze kifogásokat lehet találni, azokkal szépen betakarózva odahaza maradni s a kényelmes fotelból bírálni a kormányt, az ellenzéket, a szavazókat, nyalogatni a sebeket.
Veszíteni tudni kell! Méltósággal elviselni is.
De aki az óhajtott győzelemért még azt a pár lépésnyi távolságot sem teszi meg, az nem veszít hanem feladja s a többieket cserbenhagyva, távolmaradásával az ellenfelet szolgálja ... ugyan kérdem én! Mit is visel el méltósággal?