Nem találtam, ezért aztán hagyom a ...
De! Azért elmondom, üsse kő!
Lassan már én is úgy látom ... finis!
Az én szemszögemből nézve és az én példámmal, összehasonlításommal a helyzet
-választhatósági- kezd hasonlítani arra, mikor nagy ritkán rám jön és lottózok.
Nem szoktam. Pontosabban nagyon ritkán. Engem marhára nem ambicionál a nyeremény nagysága, most hogy rekordnyeremény halmozódott fel, most sem lottózok. Nem, mert a nyeremény nagysága nem befolyásolja a nyeremény esélyét. ... Ha és amikor kivételt teszek, akkor magam elé veszek egy szelvényt, fogok egy tollat, behunyom a szemem és bökök vakon. Ahová esik, azt: X!
Most itt tartok az ellenzéki erőkkel.
Mint a lottóban. Nyerni kellene! Jó lenne! De mivel a behúzható számok összege nem csökken, nem látom mitől is nőne az esély?
Egy biztos! Szarakodhatnak, marakodhatnak ameddig csak akarnak.
Én, ha az időm eljön veszek egy szelvényt, mert szeretnék nyerni. S ha erre nem hagynak más esélyt, akkor beballagok a fülkébe, behunyom a szemem és bökök egyet, oszt: X. Még csak szégyenkezni sem fogok, mert ha egy nevetségesen esélytelen helyzetbe kényszerítenek, akkor hát jogom lesz vigyorogva bohóckodni!
Én bohóckodhatok, én igen! Mert ha ők tovább bohóckodnak, akkor egy rakás esélytelen bohóccal szembe majd mi mást tehetnék? Vegyem valamelyiket komolyan?
A lottóban kötelező az x. A totóban lehetőség.
VálaszTörlésÉn például mindig megnyerem a be nem fizetett lottóm árát, és ez így jó.
Még megváltozna a jellemem, ha nyernék.