Legutóbbi levelem kissé kénytelen voltam megkurtítani s még úgy sem lett rövid. Terjedelme mellé még azt a hibát is elkövettem, hogy az ön képét a levél bal oldalára tettem. Most ezt kiküszöbölöm, s ím máris ott díszeleg ahová való! No nem egészen, ...... de ezt inkább nem feszegetem tovább.
Miniszterelnök Úr! Mint olvashatja, a felvezetőmben merőben szokatlan megszólítással nyitottam. Nem tudhatom mennyire mozilátogató ön? Beugrik? Nem? Készséggel szolgálok magyarázattal.
Ellentétben önnel. Ön nem szokott magyarázatokkal szolgálni, megteszik ezt ön helyett mások, abban meg minden van csak köszönet és igazság nem.
Visszatérve a megszólításra. Ama film méltán nem kapott Oscart.
Röviden összefoglalva a cselekményt. Egy erősen túlszabályozott társadalomban -amit egy meglehetősen ellenszenves fazon irányít és totálisan ellenőrzése alatt tart- az emberek már meglehetősen elpuhultak és elbutultak a seggnyalásban, problémamegoldó képességük lecsökkent, s legnagyobb gondjaik közé tartozik például, persze a megfelelés mellett, a beszéderkölcsi szabálysértések visszaszorítása.
Így aztán amikor ama jeles vezér még egy zseniális és erőszakos bűnözőt is rászabadít a társadalomra a képzetlen zsaruk nem tudnak mit kezdeni az ódivatú bűnözővel.
Megemlíteném önnek, hogy a beszéderkölcs szabályozása mellett még a szaporodást is szabályozza a vezetés, nem csak azt hogy kivel, de azt is, mi módon?
Nos, ebben a társadalomban, a "Jólét polgártárs!" dívik köszöntésként.
Míg a felszín alatt folyik a kurva nagy jólét a be nem hódoltak a csatornákban élnek egy földalatti társadalomban. .... Meg kellene néznie!
1993-as film. Nem onnét lopták önök a forgatókönyvük egy részét?
Ja! Elnézést a figyelmetlenségemért, már mondanom kellett volna. A cím! ... A pusztító!
S akkor ami legutóbbi levelemből kimaradt. Ahogy elnézem, megint terjedelmes leszek. Kezdem ezt a műfajt megkedvelni. Nem értek hozzá, nem művelem profi szinten,de megkedveltem és legalább nekem tetszik. Pont mint ön a kormányzás terén!
Ugye hogy nem is különbözünk oly nagyon? ... Ebben. ... Amúgy ... Dehogynem!
Én legfeljebb csak az idegeire megyek néhány honfitársamnak, de nem semmizem ki őket, nem nézem őket hülyéknek és nem kényszerítem őket a "föld alá"!
Szóval ami kimaradt.
Miniszterelnök Úr!
Mondja Honfitársam! Mondja Polgártárs! Mindenütt olyan nagy a jólét, amiből már csak a stadionok hiányoznak?
Nem ég a bőr, amikor kiáll az ország elé az az államtitkár, aki 1 millió 300 ezret keres és a 300 ezres pedagógusbért kirívóan magasnak tartja?! Nem ég?
A bérek megtartására, fejlesztésére önöknek soha nem futja, miközben úgy szórják stadionokra a milliárdokat, mint bolond molnár a lisztet!
Nagyjából három esztendeje próbálom megérteni, miként süllyedhet egy valaha kiemelkedőnek tartott politikus ennyire mélyre?
Ön, Miniszterelnök Úr -és pártszövetsége-, akkora fölénnyel nyert, akkora volt önökkel szemben a remény, hogy tisztességesen, becsületesen is megtarthatta volna a hatalmát, a 21 század legnagyobb államférfija válhatott volna önből.
Ehelyett mi lett? ... Jó lét! és Jólét polgár!
Attól tartok, már soha nem leszek
tisztelettel és nagyrabecsüléssel ... hacsak ...
Addig viszont, zárom soraim: MKJ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése