Közös nevező

Elkezdtünk egy beszélgetést s én azt ígértem folytatjuk. Merthogy van miről beszélnünk.
Nem csak kettőnknek, sokaknak volna min.
Azért ígértem a folytatást e témában, mert érteni véltem a hozzám szólót ellentétben azokkal, kik most a felvezetésem olvassák.
Ők az előzmények híján biztosan nem értik.

Nos, akkor segítek. A közösségin alakult egy csoport, mivel nyilvános, gondolom én, meg is nevezhetem. ... Közös nevező!

Jó név. Nekem nagyon tetszik. Mert ez az egyik ami piszkosul hiányzik a közéletből, a politikából.
Pedig ott van. Csak épp nem vesszük figyelembe. Nincs egyik oldalon sem, egy résztvevőnél sem akarat arra, hogy legalább a közös nevezőket elfogadja a másik féltől, az ellenféltől. Nincs akarat arra, hogy legyenek bizonyos alapnormák, alapvetések amit senki nem lép át, senki nem szeg meg! Akkor sem ha jobb, akkor sem ha bal, vagy netán jobbközép, vagy balközép. Érzem ezt a saját "bürkémen" is kicsiben.
Egyik oldal sem igen szíveli a kritikát ha őt érinti. Pedig bizony sok múlik azon, ha valakit, vagy valamely cselekedetet ekézünk azt házon belül se tűrhetjük, házon belül sem ítélhetjük enyhébben.
Csak egy példa. Nem hiteles Rogán millió eredetének feszegetése, ha nincs ugyanilyen akarat Tóbiás elszámoltatására. Ma már nem érv a "mert ő sokkal többet ..."
Lehetünk sok dologban különböző véleményeken, sőt, az így is egészséges, de bizonyos dolgokban nem lenne szabad a nálunk bocsánatos bűn elvében hinni.
Félreértés ne essék! Ezeket egyáltalán nem a csoportra emlegetem fel, hanem csak úgy körözgetek afölött, miért is nem tudok én huzamosabb ideig meglenni egy közéleti, politikai csoportosulásban? Pontosabban meg tudok lenni, csak idővel inaktiválom magam ha azt látom elbillen az egyensúly. Mindegy nekem melyik irányba, de elbillen.
Piszkosul nagy gátam és piszkosul nagy mértékben akadályoz engem a talán túlfejlett igazságérzetem ami miatt bizonyos dolgokban nem tudok kompromisszumokat kötni, nem tudok elnéző lenni.
A tisztességtelenség, becstelenség, elvtelenség pártfüggetlen. Sajnos az is akadályom most már, hogy egyre kevesebb a hiteles hírforrás, a megkérdőjelezhetetlen hírhez való eljutás talán már egész napos elfoglaltságot igényelne és még akkor is lennének kétségek, ezért hát sok esetben az ösztöneimre kell hagyatkoznom.
Biztosan volna több időm elmélyülni és búvárkodni, de nem vagyok hajlandó, mert nem látom eme tevékenységem miként vinne akár engem, akár a dolgokat előrébb, ha egyszer a kényes témákban igen sok esetben mindenütt csak a gátak tornyosulnak.
Íme! Tessék! Itt az eredmény amiért én sokszor a blog társalgást választom, nem pedig a sima hozzászólást. Ennyit hozzászólásként nem lehet dumálni! Pedig ez is tekinthető csak egy bevezető vitaindítónak, mert a tizedét nem volt időm s helyem leírni annak amit a biztos megérthetőség megkívánna. Ha egyáltalán lesz vita! ... Megpróbáltam.