Cím

"Ha sírni látod a bohócot, tudd meg, hogy miattad sír: arcán gördül végig minden, MIT A SZÍVE MÁR NEM BÍR...." /Annalíz küldte/
A képek nem feltétlen illeszthetőek az íráshoz. Vagy igen, vagy csak vannak. De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

2017. április 1., szombat

Az én adóm nem adó

Ma péntek van. Még. Ezzel a kijelentésemmel most már sietnem kell.
Ma olyan dolgot láttam amit nem értettem.
Az egyik benzinkút környékén volt dolgom és hát telt ház volt. Az összes oszlop előtt hosszú tömött sorokban álltak az autók.

Holnaptól, szombattól csökken az üzemanyagok ára. Olyan volt a látvány, mintha rengeteg autótulajdonos még mindenáron a drágább áron akart volna tankolni.

De ez csak a felvezetés volt. Úgy mellékesen mondtam.
Fő mondanivalóm az adónak látszó, de nem adó. Épp ezért rendelkezni sem lehet az egy százalékáról. Engem roppant mód irritál.
Merthogy szívesen rendelkeznék! Ha tehetném. Ha már egyszer elvonják.

Ismét köszönőlevelet kaptam a légimentőktől, mellé egy sikeres életmentés történetét, s ez most a szokásosnál jobban megérintett.
Talán mert nekem is volt infarktusom, talán mert a beteg majd korombéli, talán mert engem is megmentettek anno s talán mert engem is mentőhelikopter vitt Pécsre.
Pedig ugye én nem heveny infarktuson estem át, nem állt le a légzésem, keringésem, szívem. Én nem láttam a fényt az alagút végén.
A betegen egy speciális mellkaskompressziós gép végezte az újraélesztést két és fél órán át. Megmentették!

Volt a borítékban még egy papír. Ezen rendelkezhetnék az adóm egy százalékáról a medicopter alapítvány javára.
Ha tehetném! De nem tehetem!
Mert tőlem -és még igen sokaktól- csak vonják és azt mondják ez nem adó, ez az adó mértékével megegyező elvonás!
S bár tőlem elvonják, nekem nincs jogom beleszólni legalább egy százaléknyi része felhasználásáról. Hiába is szeretném, hiába is adnám nemes célra.
No igen. Anno törvénytelenül vonták meg, törvénytelenül csökkentették, most hát szabadon elherdálható. Az egész!
Nekem meg marad a csekk, amit a maradékomból adok fel. Adományként. Néha.
Mondják, ez van, ezt kell szeretni. Hát nem! Nem kell! És én nem is szeretem!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése