Már féltem kimaradok. Úgy vártam ezt a levelet mint éhező a száraz gyürkét, mint sivatagi vándor egy korty vizet.
Remegő kézzel, bepárásodott szemmel vágtam fel a borítékot. Micsoda megtiszteltetés!
Ó én uram, nem érdemlek ekkora kegyet!
Ne! Inkább ne maradjunk! Ha rajtam állna semmilyenben sem. De nem rajtam áll! Sajnos. De ha már így adódik, hogy erre is van herdálható pénz én itt kiszállnék! Nincs az a kormányzati akarat, hogy én az elektronikus levelezési címem is megadjam.
Van egy régi mondás.Ha nem írok, akkor ne válaszolj kérlek!
Nos, bár nekem írtatok én mégsem válaszolok. Mert egy szóval nem kértem!
S íme, a válaszom!Kiváló alomanyag a papagáj alá. Bár kissé drága!
De ha már így belemerültünk a konzultálásba, hát én is kérdeznék egyet.
Azon a 100-150 ezernyi válaszküldeményen kívül, amiket nyilván parancsra küldtek vissza azok, kik olyan helyen vannak, vagy úgy érzik ... nos azokon kívül mennyi futott, fut be?
Ezzel a teljesítménnyel, ezzel a nemzeti konzultációnak nevezett vakítással nagyon nagy kár volt ma dicsekedni, nagy kár volt ajánlani az Unió államainak.
Persze ott talán működne, arrafelé demokrácia van. Működhetne persze itt is ...
Felbontatlanul megy a tűzre, majd jó lesz gyujtosnak
VálaszTörlésNálam ez nem megy. Szétvinné a gázkazánt!)
TörlésTalán gyüjteni kellet volna az üresek! Lehet ,hogy több jött volna össze mint a kormánynak!
VálaszTörlésAz biztos, hogy több lett volna. Oszt beviszem iskolai papírgyűjtésre és kicsapják a gyereket. :)
Törlés