Akár tekinthetem is ezt a bejegyzést az előző folytatásának, de mégsem az, csak témájában egybevágó.
Sajnos azzal, hogy az elmúlt napok történéseiben egy gyermek is áldozata lett közlekedési balesetnek, nagyon egybevágó.
A csepeli halálos gázolásról beszélek. Ellentétesek a hírek. Előszörre arról szólt a hír, hogy a gyermek kitépte a kezét és kiugrott az úttestre, ma már arról, hogy átkelés közben sodorta el az autó.
Majd a vizsgálat kideríti! De! ... Én most is azt mondom, és azóta is azt cselekszem, ha gyereket látok az út szélén, elveszem a gázt és fék-készenlétbe helyezem nem csak a lábam, de minden érzékszervem és idegszálam!Mert a gyerek kiszámíthatatlan!
Elképesztő, hogy ezt a fajta szemléletet alig páran említik fel.
Annál többen kezdik el az anyát hibáztatni az autóst meg mentegetni! Mondom ellentmondásosak a hírek és folyik a vizsgálat! Egy ami biztos, a gyermek meghalt s ezzel a szülő is áldozattá vált! Akár vétett, akár vétlen! De azért nyomul ezerrel az áldozat hibáztatás. Nem elég a baja? Elvesztette a gyerekét emberek!
Akár így, akár úgy, de elvesztette!
Ha vétett, már megbűnhődött! Ha az autós is vétett ő is megfog. Ha nem vétett akkor nem fog a törvény előtt, de esetleg a lelkiismeretében. Akkor sem fog jogilag bűnhődni, csak magával vívja meg a harcát,, ha körültekintőbb és a körültekintésével megmenthette volna a gyerek életét!
Nem mondom, hogy elkerülhette volna a balesetet, de esetleg akkor nem halálos!
Na most tegyétek hozzá azt amit az ezt megelőző írásomban feszegettem a "tuskókról" akik helyben büntetnek is! Rámenősséggel, belemenéssel, ijesztgetéssel, erőszakos fellépéssel, kivagyisággal!
A másik dolog ebben a történetben, hogy igen sokan keresik a zebrát, illetve annak hiányát, és hát persze hibáztatják az anyát, mert állítólag nem ott kelt át.
Na és ha nem ott kelt át? Biztos az, hogy a zebrán átérnek? Egészen biztos?
Az idei év első hat hónapjában 440 embert ütöttek el kijelölt gyalogátkelőn!
440-et! Négyszáznegyvenet!
Rettenetesen sok az "okos" ember, mind a hozzászólásoknál, reagálásoknál, mind pedig az utakon! Higgyétek el tudom mit beszélek! Naponta veszek részt a forgalomban, naponta vezetek autót, így hát látom, megtapasztalom!
A társadalmon eluralkodott flegma pökhendiség, erőszakosság, idegesség, ingerlékenység, az állandó rohanás, türelmetlenség, a mások semmibevétele, lenézése, az uralkodni vágyás ott van az utakon!
Divatos szabályszegés lett a piroson átcsusszanni, a STOP figyelmen kívül hagyása, a záróvonal, a forgalom elől elzárt terület figyelmen kívül hagyása, az elsőbbség meg nem adása (sőt, kikényszerítik sokan az elsőbbséget) a gyorshajtás, a követési távolság be nem tartása, az előzés szabályainak megszegése, a bevágás, leszorítás, a gyalogátkelőhely figyelmen kívül hagyása, a kanyarodás szabályainak megszegése (divat ugye, a nagy sebesség miatt a levágás) és persze egyre nagyobb divat az erőszakos vezetési stílussal, magatartással megkísérelni a másik felet beijeszteni, hogy feladja a pozícióját. Vagánykodnak, amíg a baj meg nem történik!
De szót kell ejteni egy másik balesetről is. Ott hárman haltak meg. Hárman égtek el elevenen a saját kocsijukban. Egy egész család!
Minden arra mutat, hogy szabálytalan, nem körültekintően végrehajtott előzés vezetett a tragédiához. A Hondát vezető személy párbajra hívta a halált és vesztett!
Vesztett, és magával vitt a halálba két másik embert is.
Sajnos hosszan lehetne folytatni a történéseket, hisz az elmúlt napokban közlekedési balesetek, áldozatok sokaságáról szólnak a hírek! Az elmúlt tíz napban, Somogyban négyen haltak meg közúti balesetben. S mennyi a sérült? Mennyien haltak meg országosan? Mennyi a sérült országosan?
No meg a közlekedési morálról is szólnak már a hírek!
Videók mutatják be, ahogy a gyalogos menti az életét a rárontó autó elől! Hol máshol? Igen! A zebrán!
Az elmúlt héten szinte naponta haltak meg az utakon!
Szinte nincs megye ahonnét ne lehetne áldozatról szóló hírt fellelni. Arat a halál!
Igen.Nap mint nap észleljük mi is, és már félünk kimenni az utakra autóval...és félek én is gyalogosan. Átkelni gyalog a 10-es úton igen nagy vakmerőség.De a járda sem biztonságos, mivel a biciklisek is félnek kimenni az útra, így a járdán közlekednek...szóval félünk.De mi a megoldás?
VálaszTörlésA megoldás? ... Hosszadalmas. De első lépésnek megtenné az, ha a rendőrök újra figyelnének más szabályszegésekre is, nem csak a gyorshajtásra. No persze ha volna elég járőr az utakon! De nincs!
TörlésIgen. Ilyenek lettek az emberek. Nap mint nap tapasztalom. Az előző bejegyzés kapcsán hozzátenném, hogy nem csak úgy tudnak a "tuskók" sérülést okozni, hogy nem lassítanak, hanem amikor mellénk érve szándékosan beletaposnak, esetleg kikapartatják a kereket. Ilyenkor bármelyikünkre, a gyerekekre csaphatnak könnyedén egy kavicsot. Mint egy puskalövés! De ahogy a facebookon Katalin tette, mentegessük csak őket, az út az övék!Az övék!
VálaszTörlésHosszútáv futóként gyakran kényszerülök rá, hogy a közút szélén fussak el egy megadott pontig, mert nincs rá más mód. Teszem ezt a szabályok betratásával, forgalommal szemben, útpadkán, jól látható módon. Kresz ilyesformán megengedi, kivéve, ahol külön tábla tiltja. Az autósok jelentős hányada akkor se kerül biztonságosan, ha megtehetné, mert nem jön szembe semmi. Centiméterekre megy el mellettem, mert az út az övék!
Van olyan is, amikor mellém érve szándékosan jól rámdudál, majd kéjes vigyorral szemléli, sikerült-e megijesztenie. Mert az út az övék! Ezek a típusok egyébként ezt teszik a kerékpárosokkal is, és soha nem gondolnak bele, milyen következményekkel járhat.
Lehetne mindezt sorolni még, rengeteg a negatív tapasztalat. Rengetegen száguldoznak, de a rendőr ne nézze a gyorshajtást, mert az csak a pénzre megy. DE! Nézze, és nézze a többi szabálytalanságot is! Túl sokan halnak meg!
Szerencsére azért van pozitív is, találkozni olyan autóssal, kamionossal, aki még a szükségesnél is nagyobb ívben kerül, ha kell lassít, és nem szidja a pofám, csak mert merem én is használni a közutat. Mindig megköszönöm nekik, ők vissza is intenek. Ők EMBEREK! Tanulhatna tőlük a társadalom.
Ami azonban sokkal jobban elkeserítő, hogy tényleg, lassan ez válik elfogadottabbá. Védik őket a nagyokosok. Amikor pedig megtörténik a baj, nem érzik magukat hibásnak, ők meg tudják magyarázni. Mert nem csak az út, az egész világ az övék, csak az övék! Önző világot kezdünk élni, és ez bizony nem tetszik...