Tényleg létezik ekkora kicsinyesség? Ez komolyan mondom, ha létezik akkor röhejes! Pedig létezik és tényleg röhejes.
A kisszerűség netovábbja!
Ugye mondanom sem kell, hogy azt a flakont nem én raktam fel a konyhaablakunk párkányára! Ebből következik, hogy ugye mondanom sem kell, nem én ittam ki a maradékig és nem én hagytam a járdán, szépen bepasszítva a sarokba a házfal mellé. Napokig állt ott.
Vártam, hogy majd csak megembereli magát aki fogyasztotta és elballag vele valamelyik szemétgyűjtőig.
De nem! Ehelyett valaki feltette a párkányra. Miért? Ezért?
Hát mit mondhatnék? ... Az üzenet eleje átment. Történetesen az: szedd fel! A második fele meg nagyon nem! Az ugyebár, hogy: vidd oda ahová kell!
Tényleg nevetséges kisszerűség! Amellett szánalmas is. Most akkor jobb? Remélem jobb! Bár annyiban rontanám a hangulatod, hogy nekem nem rosszabb. Nem esett le az aranygyűrűm, hogy levettem és ha már a kezemben volt, akkor elvittem a konténerbe.
De azért annyit még, ha mondandód van akkor mond. Nekem. Szemtől szembe. Kopogtass be, vagy szólíts meg ha összefutunk. Így üzengetni gyávaság.
Ja! ... Hogy már késő? ... Mert akkor kiderülne a kiléted? ... Az már igaz!
Akkor csak szállj magadba! Soha nem későn és soha nem árthat.
„Akkor most elmondom csúnyán is. Hatni fog? Kétségeim vannak...”
VálaszTörlésHát igen...már megint nem...sajnos...ez nem, vagy nem úgy
Nos igen. Sajnos a kétségeim igazolódnak. Egyre inkább. Most megint ételmaradék is van beszórva az erkélyünk előtti virágoskertbe. Pedig ugyebár a madarak etetése már nem célszerű. Sőt! Káros. ... Valakinek komoly problémái vannak! csak még arra nem jött rá, hogy saját magával!
Törlés