Önérzet ...

Mennek a parlamenti viták -leginkább a büdzsé kapcsán izzik a levegő néha a parlament nagytermében-, megy az adok s kapok. Tegnap Vona Gábor egyik felszólalására -tán az azonnali kérdések órájában- reagált azon melegében Orbán.

Nem idézek szó szerint, de válaszában azt tanácsolta Vonának -mint falusi legény-, hogy legközelebb semmiképp ne mondja "lemegyek", hanem hogy "elmegyek".

Magyarán, Orbán sérelmesnek tartja a lemegyek vidékre (falura, valamely helységbe) szóhasználatot, helyette az elmegyek vidékre meghatározást tartja helyénvalónak.
Mint volt falusi legény!

Igaza van! Pláne, mert falusi legényből -kezdetben legényként- küzdötte végig magát az értelmiségivé válás rögös útján. De ezek szerint nem feledte a gyökereket, megmaradt a vidéki legény önérzete, önbecsülése, önértékelése. Őt -és másokat sem- nem lehet "le"!
Még egyszer mondom egyetértek vele!

Azért egy szót, csak egyetlen kis szócskát ha szabadna?!
- "Bohóc..."!

Szóval akkor hogy is van ez a dolog az értelmiségivé válással? Mégsem ért még az út végére? Mert különben tudhatná, másoknak is van önérzete, önbecsülése.
Sőt! Még akár helyénvaló önértékelése is.
A megsértettek tiltakozására, az önérzetes falusi legény által kiosztott újabb jelzőket már fel sem említem! Minek mindig a sértéseken rágódni? Csak hát ugye ...!

Ha már ennyire fontosak -megjegyzem jogosan- a gyökerek és máig ennyire őrzi a falusi legény önérzetét ... Akkor tessék végigmenni azon a rögös úton ..

Ok. Nem kell ezt túlmagyarázni. Mindenkiben legalább "két személyiség lakozik".
Van kiben állítólag több is. Ezek aztán küzdenek egymással "ott bent" és valamelyik "személyiség" előbb vagy utóbb, de felülkerekedik.
Orbánban is, küzd még az értelmiségi falusi legény és a nyegle, bugris legény.
Nem akarok jósolni, de ...... szegény falusi legény, ....... jelenleg vesztésre áll!