Partraszállás

Úgy vélem a partraszállás nem úgy sikerült teljes egészében, mint ahogy a szervezők azt elképzelték. Saccperkábé tízezer ember vett részt rajta -rendőrségi híradások szerint-, vagy kicsit több. Az elvárt, előrejelzett harmincezer helyett. Hát igen. Találó volt a demonstráció sorozat elnevezése, mert a partraszállásnak az az egyik ismérve, hogy egy kisebb kemény mag kezdi a műveletet és hídfőállást épít ki. Közben azért ezt a kemény magot "szarrá lövik" és jó részük veszteséglistára kerül a főerők megérkezéséig.

Itt a lényeg a mostani létszámmal! Csak mostanság nem fegyverekkel lőnek, hanem emberi, családi sorsokkal. Egyetértek azokkal a vélekedésekkel, megnyilatkozásokkal, hol és kik elmondják, bizony megfenyegetik az embereket. Magam is hallottam ilyenről. Egyik barátom, ki nagyon szavahihető ember -máskülönben nem is lenne a barátom-, mesélte, hogy egy volt rendvédelmi kolléga feleségét behívatta a hivatalvezető és közölte vele: -jobb lesz beszélnie a férjével, mert ha legközelebb is elmegy demonstrálni, hát akkor őt meg eltávolítják a posztjáról. Mai napon is olvastam, hallottam hasonló nyilatkozatot. Szakszervezeti vezetőtől is.
Azért lássuk be, manapság kevés az olyan család, kik megkockáztathatják egy kereset elvesztését. Akár mennyi is az a kereset. Aki meg megkockáztathatná, az szarik a rendszerre is, meg másokra is és nem megy el demonstrálni. Mellesleg mondva ez nem új keletű jelenség, nemsokkal a módszerváltás után megjelent, gyakorlatilag egyidős a munkanélküliséggel. Jómagam is hallottam anno sokszor parancsnokok szájából: -ha valami nem tetszik, el lehet menni, sorban állnak a jelentkezők a laktanyakapunál. Ez egy teljesen elterjedt és hallgatólagosan elfogadott fenyegetési forma lett hazánkban.

Nagymértékben hozzájárult az alacsony részvételhez a félrevezetettség, emberi hülyeség is. Még a héten is beszéltem olyan volt kollégával, ki azt vallotta hogy ez az egész szolgálati nyugdíj mizéria, meg a többi a katonákra nem vonatkozik. Most akkor mit mondjak? Félrevezetettség vagy hülyeség? Is, is. Ügyesen kommunikálta a kormány is azzal, hogy folyamatosan és következetesen rendvédelmi dolgozókról beszélt. Még most is. Az öregebb füleknek meg a katona nem rendvédelmi. Honvédelmi! Nagyon nem mindegy. A módszerváltás óta katona nem is vehető igénybe karhatalmi feladatokra!
De ez most mellékes. Beszéltem olyan aktív kollégával is, ki azt mondta, olyan variációról tájékoztatott a szakszervezet, mely szerint a nyugállományú katonák még jobban is járnak. Zseniális! Mármint az agymosás milyensége és mértéke.

De a legzseniálisabb húzás talán a tájékoztatás. Bocsánat! Egészen pontosan a kiszivárogtatás. Amit szándékosan és célzottan alkalmaznak. Részint az érintettek szondázására, vajh miként reagálnak a hírekre? Másrészt piszkosul megkeverik vele az agyakat. Jön egy "keményebb" variáció, aztán egy cáfolat, vagy egy "puhább" elképzelés, aztán hogy ez még csak elképzelés nem döntés és így tovább. Számolatlan! Ezeket aztán maguk az érintettek terjesztik szét és keverik meg a saját és mások agyát is. Miért? Mert azoktól, kiktől kellene, nahát tőlük nem jön érdemi információ. Vagy mert nem tudják, vagy mert félreinformáltak ők is, vagy mert nemes egyszerűséggel lefeküdtek. Kinek? Hát a hatalomnak! Kinek másnak.

Meg még számos "apróság", apró kis trükköcske, amit most itt helyszűke hiányában nem veszek végig. Minek? Aki akarja, annak szeme van a látásra és füle van a hallásra.

Azért egy dolgot még megemlítenék a "fortélyos félelem igazgat bennünket" szellemében.

Az pedig a közvélemény kutatók által szállított információ a kormányzó párt töretlen -jó, kicsit csökkenő- népszerűségéről. Na most, ha jön egy ismeretlen telefonszámról egy ismeretlen -magát felmérőnek mondó- személytől egy kérdés: -ön kire szavazna, ha ...? Nahát akkor az, ki félti akár a maga, akár hozzátartozója munkáját, a családja egzisztenciáját, ... az a kérdezett mit fog válaszolni? Na mit? ........ Nyert. Azt!