A végtermék!

„Bajnai Gordonnak azt kellett volna mondania, hogy szégyellem a pofámat, (...) el is megyek a fészkes fenébe”.
Így bír kommunikálni az Országgyűlés elnöke!
Nincs ezen mit csodálkozni.
Tud ő ennél érdekesebben is. Már bizonyította. Busa fejű "parasztgyerek". Mi más várható tőle?


Mentségére legyen mondva .... Mentségére?
No mindegy. Legyen mondva, nincs is egyedül. Nagyon nincs. Érdekes mondatok hangzanak el időnként. Érdekesek. Akárha stílusában, akárha jelentésében nézem.
Mentségére szóljon az is, volt kitől ellesni a stílust, az arroganciát.
Csakhogy a leggyengébbet citáljam elő, a koki, a saller, a tockos.
Naná! Ha a fej ..., akkor mi várható lejjebb?
Voltak is tanulékony példányok. Voltak is, vannak is, lesznek is. Mondjam azt, tudhattuk volna! Tudhattuk? Na jó! Sejthettük. A legendásan híres és elhíresült jobboldali arrogancia már a "fülkeforradalom" alatt is jelen volt. Csak ugyebár a régi-régi beidegződés: az ember mindig jobbat vár, mindig jobbra számít. Hát tévedtünk! A jobb, az nem a jobb oldal!

És most itt a végtermék! Értse mindenki a végterméket úgy, ahogy akarja!
„Akartok egy kis sósavat a pofátokba?”
Látszólag tisztességben megőszült, úriembernek látszó .... Látszólag! Látszó!
Én nem értem! ...Pedig a két hátsó végtagjára nehezedve, felegyenesedve járt!
Igaz! Arra a medve is képes. Csak az egy intelligens és szeretni való lény.
Ez meg ....
Nem, nem elírás! Nem ő meg ..., hanem ez meg ...! Ez meg, egy végtermék!

Nagyapámnak volt egy mondása. -Látod-e fiam? Sokáig képes elállni a szar!
-Látom nagyapa! Látom.